Családunk un.ősfája a 13. sz.közepén született birtokalapító Tatamérral indul, és a 16. sz. közepéig született mintegy  70 ismert ősünk adatait tartalmazza.

Feltűnő lehet, hogy e korból csak 11 leány leszármazottról van némi ismeretünk. Ez természetesen nem a kor termékenységi statisztikájának, hanem inkább az ismeretek szelektív forrásának a terméke. Családi irattár nem maradt fenn -az utolsó a komlósi udvarház 19. századi  leégésekor semmisült meg - így minden ismeret a történelem viharait átélt levéltári forrásokból származik. A korabeli okiratok pedig nem az utókor kíváncsiságának kielégítése, hanem akkor fontos, tehát  "férfias" dolgok, úgymint birtokviszonyok és hivatali tisztségek rögzítésének szándékával készültek.

Az ősfa  85%-os férfi-többsége nem csak azt jelenti, hogy a női leszármazottak a forrásokban alulreprezentáltak, hanem azt is, hogy a "szürke" életű férfi őseinkről is kisebb eséllyel van tudomásunk.  Ezek aránya nehezen becsülhető, hiszen az ősiség rögzített fiú-ági örökösödési törvénye nem tette lehetővé egyesek minden nyom nélkül való kizárását, de mindenképpen lehettek a megye nemesi önkormányzatában szerényebb szerepet játszó férfi leszármazottak is.

Mindenképpen büszkék lehetünk arra,hogy a tatárjárás és a mohácsi vész közötti időszakban nem kevés olyan ősünk élt, akiket saját koruk megbecsült.