Unokája, Emil 1931-ben írt családtörténeti feljegyzése szerint szállítmányozásii vállalata volt. 90 pár lova és kocsijai voltak, melyekkel Németország-Ausztria-Magyarország-Törökország útvonalon szállítmányozott. Később a folyami szállítmányozás elterjedése miatt felhagyott vele, és Bánátban 10000 holdat meghaladó földbirtokot vásárolt.Egy nagy és tartós tiszai árvíz (talán a 1830-évi) azonban gazdaságilag tönkretette. A gazdálkodással felhagyva Bécsben órásmesterséggel kezdett foglalkozni.Egy bécsi régiségboltban 100ezer schillingért kínált óráját Dokumentumainkban bemutatjuk .
Több találmánya is volt, azonban a kevéssé fejlett Mária-Terézia korbeli Ausztria -Magyarország alkalmatlan volt ezek hasznosítására, így találmányait eladta az angoloknak.95 éves magas életkort ért meg.
Ugyanezen feljegyzés szerint Emil dédapja - tehát Ferenc apja -vagyonának jelentős részét - 8000 aranykoronát -egy templomépítési alapba fektette ("Tyannaner Dom" valószínűleg Nagyszombat), azonban egy tűzvészben a templom, és az ő befektetéseinak a dokumentumai is megsemmisültek. 30 évi pereskedés után minden dokumentumát, így nemeslevelét is elégette és csak a gazdálkodással foglalkozott tovább.
Egy törökkanizsai évkönyv cikke szerint, amikor Ferenc fia 1846-ban hazatérért Törökkanizsára, akkor anyja és Júlia lánya Károly fiánál lakott, ami indirekt módon arra utal, hogy ekkor feleségétől különváltan élt.
Megj.: Nem kizárt, hogy apja vagy nagyapja esetleg oldalági rokona lehetett a bácskai töredékben szerepeltetett Mihály-P027
|