A Komlóssy (Komlósy) család honlapja
név kezdőbetűje: (a több szempont szerinti keresést a kezdőbetűvel kell kezdeni)
ABCDEFGHIJKLMNÖOPRSTUVZ
keresőszó:

ág vagy töredék:
kisfaludi komlósi Komlóssy LászlóE002
foglalkozás : főjegyző, táblabíró, másodalispán, országgyűlési követ       lakóhely: Komlós
született :1777.12.14 Komlós meghalt :1832.12.08 Komlós
apa :kisfaludi komlósi Komlóssy Zsigmond anya :csernelházi Chernel Éva
ág :E - kisfaludi ág nemzedékszám :15
Házasság :
Dancs Júlia ( 1820-08-16 - )

Gyermekek :
Antónia
Albert
Jolán
Etelka
Hermina

Bendász kutatásai szerint végrendelete szerint 1777. december 14-én született - de van forrás, mely1772.február 17-et közöl.

 A kor szokásainak megfelelően tanulmányait házi nevelővel kezdte, majd a Máramarosszigeti Református Kollégiumban és a Sárospataki Református kollégiumban folytatta. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, majd gazdálkodni birtokaira visszavonult, és e mellett az irodalommal is foglalkozott.
1804-ben főispáni előterjesztésre tiszteletbeli (fizetés nélküli) megyei aljegyző.
1805-től, táblabíró, másod aljegyző 1814.szept. 29-től 1830-ig Bereg vármegye főjegyzője, 1825. aug. 16-tól haláláig másodalispán.

A napoleoni  háborúk alatti nemesi felkelésekben közfeladatai miatt nem vesz részt, de apja családtagjaként a családra kivetett támogatást 1/3-részben fizette.
1810-ben közgyűlési aljegyzőként adott ki egy rendelkezést mely a nemtelenek törvényes eljárásához való jogát taglalja. 1812-ben a vármegye megbízza a jobbágyok adóösszeírásának  összeállításával.
1825-ben előfizetett ”Epiktetosnak kézikönyvetskéje avvagy Az életet akármelly állapotban kinek kinek magának türhetővé sőt kedvessé tehetésének mestersége” c. Pesten nyomtatott könyvre. 1825-29 között a Felső- Magyar Országi Minerva  előfizetői közt említik.
Házasságot 1820. aug. 16-án kötött hetei Dancs Juliannával.( Antónia lányuk ”Komlósy László főnótárius úr udvarában lévő gazdaasszony, ns. Dancs Julianna nem tiszta ágyából született lánya” ekkor már négy éves; de „a házassággal ez is rendbe hozatattott”)
Az 1825. és 1827. pozsonyi országgyűléseken Beregmegye követe. Követté választásakor másodalispáni tisztségéről le kívánt mondani, a megyei közgyűlés azonban ezt nem fogadta el és ő a közóhajnak engedve megtartotta megyei tisztségét is. 1827-ben egészségi állapotára hivatkozva országgyűlési követi megbízásáról lemondott., de a nádor 1828-ban is felrendeli egy bizottságban való közreműködésre.
 Sokaknak adott értékes jogi segítséget.1826-ban Péchy Ádám özvegye, báró Bremer Terézia bírói részrehajlással vádolta. Az ügy egészen a királyig került fel, ahol a megye exponálta magát érte, meghurcoltatásáért elégtételt kért számára. (A megye nemessége körében igen népszerű lehetett. Az1829-évi tisztújításon a főispán nem kívánta másodalispáni pozícióját meghosszabbítani, mást jelölt helyébe. A közgyűlés azonban mégis őt választotta.)
1826-ban protestál az ellen, hogy a közös Komlóssy uradalom jobbágyait adózás alá írták, mindannak dacára ,hogy Komlós „már 1775-ben mint nemesi lakóhely és Praedium az Urbarialis helyek feljegyzéséből kimaradott”
1830-ban királyi biztosként (a régebbi ”királyi ember”megfelelője) birtokba iktatásokat végzett.
Az 1827. évi VII. "Törvénycikk a porták megigazitására szolgálandó országos összeirásról"  megyei megbízottként a törvény végrehajtását felügyelő országgyűlési bizottságba nevezi ki.
1828-ban tiltakozik az ellen, hogy K. Mihály, ”akinek fiú örököse nincs, a fiágat illető vagyont lányának adta át”. ( Mihály-B038 és lánya Mária-B039)
1831-ben Döbrentei Gábor a Magyar Tudományos Társaság (az Akadémia) titkára országos gyűjtést indított Virág Benedek Ferenczy által elkészírett szobrárnak felállítására; a 26 bereg megyei adakozó között ő is szerepel 1frt-tal.
1831-ben panasszal él K. Dániel(F003) ellen úgy magának, mint feleségének méltatlan megbántása miatt.
Az 1831. évi kolerajárványban megbetegszik, csak felesége gondos ápolása mentette meg.
1832-ben birtokba visszahelyezését kéri K. Dániel(F003) ellen, aki egy darabot elszántott földjéből, és erdőjövedelméről szóló elszámolást elragadta tőle.
1829-ben –a kúriára hivatkozva - ellentmond Gedeon öccse végrendeletének, mely szerint az a fiágat illető vagyon egy részét özvegyének és lányának adományozta. Haláláig a komlósi erdők zárgondnoka volt.
A Nemzeti Múzeum érem-és régiséggyűjteményének egy darabja „Bereg megyéből találtatott Komlósy László szolgabíró kertjében”

Bendász látta és kijegyzetelte végrendeletét.  Ebben anyagi ügyeiről kifejti, hogy nem sokat örökölt, és szerezni sem tudott, mert hivatalviselése ebben nem csak akadályozta, de az állandó otthonról való távollét költségekbe is verte . Bendász így ír:  "Végrendelete máskülönben nagyjában felöleli egész életrajzát,gyönyörűen van megszerkesztve, és feleségéről oly szépen nyilatkozik, hogy következtetni lehet szép, összhangban leélt életükre."

Meghalt Komlóson, 1832. dec. 8-án 55 évesen „inhideglelésben” (talán váltóláz, malária). /Nekrológja: l.:Dokumentumok /

Haláláról a HAZA1 'S KÜLFÖLDI TUDÓSÍTÁSOK 1933. január 9-én így emlékezik meg: "Nemes Bereg vármegyében Komlóson rövid betegeskedése után elhunyt a’ közelebb múlt 1832. eszt. Dec. 7-dikén hazánknak egy hiv polgárja néhai Tek. Komlósy László úr, több ns vármegyék táblabirája, ki Tek. Bereg vármegyének főjegyzői, ’s másod alispányi hivatalait, az 1825d. országgyűlésén pedig követségi megbizattatását, a’ tiszt, megyének teljes megelégedésére fáradhatatlan szorgalommal viselte. Mívelt tehetségeinek több polgári ünnepeken tartott ’s sajtó útján közzé tett lelkes beszédjei legjelesebb tanúi. Egyéb iránt is pedig felvilágosodott értelmének, a’ polgári alkotmányból folyó valódi, de a’ kicsapongásig soha se terjedt szabadság szeretetének, ’s bőv olvasotságának ns Bereg vármegye levéltárába, olly számos emlékei vagynak lerakva, hogy azok nevének örökítésére nagyon elegendők."


Irodalmi munkásságának fennmaradt része: "a Káthchen von von Heilbronnt Holbein átdol­gozása után Komlóssy László fordításában gyak­ran adták a régi magyar színpadon" [RÉVAY NAGY LEXIKONA]
 Fennmaradt  Komlósy László levele Kazinczynak,(Beregszász, 1821. szept. 25. ) , valamint Rédey Lajos Bereg megyébe kinevezett  főispán törvénytelen hatalmaskodásairól részletesen beszámoló latin nyelvű beadványa is (1829. okt. 8.): MOL A 39 1830: 1137.
 Mint megyei főjegyző, alispán és követ a vármegyében csaknem minden ünnepélyes alkalommal ő volt a hivatalos szónok. Irodalmi értékű beszédei részben fenn is maradtak, lásd ( Petrik-bibliográfia I.268-270)




Munkái:
1.1821-ben Május 23-dik napján Méltóságos Lónyai és Vásáros Naményi Lónyay Gábor ő Nagyságának a' Bereg Vármegye Fö Ispányi Helytartói Székébe lett béiktattatásakor Beregszászban elmondott lelkes Orátiója.

2. Beszéde, melyet a megye határszélén mondott (a Rhédey család történetével). Debreczen, 1825. (Beszédek, mellyek méltóságos gróf Kis-Rhédei Rhédey Lajos úr [...] T. N. Beregh vármegyébenn, fő-ispányi helytartói hivatalába fényes pompával lett béiktattatása alkalmatosságával [...] mondattak. Öszveszedte, elrendelte, és öszvehasonlította Komlósy László. Debreczen 1825. ) című gyűjteményben.
3. Beszéde. U. ott, 1832. (Beszédek, melyek gróf Vay Ábrahám Bereg vármegye főispányi hivatala helytartója által Beregszász városában az 1832. máj. 22. végre hajtott tisztválasztás alkalmatosságával mondottak cz. gyűjteményben.)
1796-ban összegyűjtötte költeményeit ezen czím alatt: Némely különös alkalmatosságokra való versek, melyek kéziratban maradtak.

3. Drámafordítás:Heinrich von Kleist Henrik-Holbein:Heilbronni Katinka. Ford.: Komlóssy László



Hivatkozások:
Honművész 1837. 21. sz.
Petrik Bibliogr. I. 268., 270. l.
Turul 1895. 88-90. l.
 

Családfa részlet nézete :
Komlósy Ferenc
~1665 - 1706
Becsky Mária
~1670 -
Komlósy László
~1700 - 1761…1767
Ilosvay-Karácson Júlia
1722 - 1791
Komlóssy Zsigmond
1750 - 1822...1831
Chernel Éva
- 1773
Dancs Júlia
~1787 - 1862

Komlósy Antónia
1816 - 1889
Komlóssy Albert
1820 - 1881
Komlósy Hermina
~1829 - 1906
Komlósy Jolán
~1824 - ?
Komlósy Etelka
~1826 - >1854

Aki látja a tegnapot, az tudja, hogy a mát a holnap fogja követni. Csak aki tudja, hogy a mát őseinek köszönheti, az érti, hogy holnap a gyermekeinek ma lesz; és ez az ő jövője.