Az 1330-as években a családunkat megalapító Miklós Károly Róbert királysága alatt a tatárjárás során különösen elnéptelenedett Bereg vármegyei területre valószínűleg valamelyik kipcsák-kun nemzetséghez tartozó népességet telepített be egy 7 faluból álló területre. A kor szokása szerint a betelepülők felvették a keresztény vallást, és így ősünk is megkeresztelkedett (pogány nevét nem ismerjük). Miklós a családja szállásterületét Komlóson alakította ki - utódai később innen vették családnevünket.

Miklós birtokainak pontos határai nem ismertek - de ismert, hogy birtokait Komlós, Sarkad, Pálfalva, Falucska, Kövesd, Nyíresfalva, és Medencze falvak képezték. A mellékelt térképen jól látható, hogy e falvak mintegy 60-70 km2 területen fekszenek.

Ennek alapján megbecsülhetjük a Miklós által betelepített népességet is, hiszen a király bizonyára nem adományozott indokolatlanul bőkezűen - de a birtokadománynak hosszú távon (több nemzedéken át) biztosítania kellett a megadományozott nemzetségvezető és a behozott telepesek megélhetését - beleértve a várható népességszaporulatot is.

Honlapunk Minilexikona/Jobbágytelek szerint a középkori feudális jobbágytelek szokásos mérete 1 hold belterületi telek és a földterület termőképességéhez igazodóan 20-40 hold termőföld, azaz összesen mintegy 15hektár volt (1 hold ~0,5 ha). A Komlós körüli területek részben erdősek, részben pedig mocsarasak voltak, így a művelhető területek aránya nem nagyon haladhatta meg a 20%-ot, ezért a birrtok termőterületeit 15km2 (1500 ha) kiterjedésűre becsüljük. Feltételezzük, hogy őseink ennek mintegy 40%-át családi(nemesi) birtokként kezelték, így mintegy 8-900 hektárt a betelepítettek között jobbágytelekként oszthattak ki. Ez pedig a fentebb említett átlagos jobbágytelek-méretekkel - figyelembe véve a beregi földek gyengébb minőségét - legfeljebb 50 családnak volt elég. Ezért feltételezzük, hogy Miklós - a nőkkel és gyermekekkel együtt - hozzávetőleg 250-300 főnyi népességet telepített be Magyarországra.

Ennek értelmezéséhez álljanak itt történészi forrásokból származó adatok:
Magyarország lakossága a tatárjárás előtt 2,5 millió lehetett. A tatárjárás -népességvesztését egyenetlen földrajzi megoszlással 10-15%-ra teszik A tatárok bevonulási útvonalába eső Borsova- később Bereg vármegye érintettsége ennél nyilván nagyobb volt.) A négy északkeleti (Ung-, Bereg-, Ugocsa- és Máramaros ) vármegyében a 14.században egy átlagos falu lakossága mindössze 118 fő volt, a négy megye összlakosságát a 16. sz. elején is csak 38-39000 főre becslik- miközben az ország lakosságszáma már 5 millió körüli.

Mindezek fényében ennek a 250-300 főnyi betelepítésnek a hatása mai ekvivalenciában legalább nyolcszorosa - tehát mintegy 2000 főnek - egy mai nagyközség népességének felel meg. Ez egy munkaerőhiányos megye életében bizonyára igen jelentős gazdasági erő volt.