A címerek létrejötte szoros összefüggésben volt a lovagság kialakulásával, a lovagi hadviseléssel. A csatában a páncélt viselő lovagoknak szükségük volt valamilyen ismertetőjelre, mely alapján meg lehetett őket különböztetni a tömegben. A címerek idegen elnevezése éppen azért ered a „fegyver” szóból, mert a pajzs  mint az egyik általánosan használt fegyver e feladatra igen alkalmas volt. Így alakult ki a címer, ami olyan, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett, a pajzsra helyezett mértani formákból és stilizált képekből álló, általában tartós használatú és örökölhető színes jelvény volt, amely tulajdonosaik azonosítására szolgált. A címer később grafikai jelképpé alakulva függetlenedett természetes hordozójától, a pajzstól.

A magyar köznemesség körében a címerhasználat Zsigmond király uralkodásától kezdve általános lett. A címer tulajdonosa címeréhez adomány révén jutott. A címeradományozás általában uralkodói jog volt – és mint ilyen komoly illetékfizetési kötelezettséggel járt. A címeradomány (litterae armales) azonban csak az illetékes vármegyében kihirdetve (iktatva) lépett életbe.
Kevésbé köztudott, hogy a címeradomány nem kötődött a nemességhez, és nem is adott automatikusan nemességet. Előfordult tehát, hogy a jobbágyok is kaptak címereslevelet, amennyiben kellő pénzt és befolyásos támogatót tudtak szerezni. Az armalis védelme alatt azután – jobbágy eredetüket letagadva – megkísérelhették kivonni magukat a földesúri terhek teljesítése alól. Ezért előírták, hogy „ . . .az armalisleveleket azoknak megnyerője abban a vármegyében köteles kihirdetni, melyben köztudomás szerint lakik"; sőt: „Címeres nemesleveleket pedig jövőre a jobbágyházakban lakó parasztoknak az ő földesuraik ajánlata és beleegyezése nélkül ne adjanak."
A korai címeradományok még címerrajz nélküli címerleírások voltak. Ez azt is szükségessé tette, hogy a címerleírások meghatározott, kötött szabályoknak feleljenek meg, hiszen csak így volt lehetséges a címerképet a kérelmező és adományozó eredeti szándéka szerint reprodukálni, illetve csak így lehetett egy címert a leírás alapján azonosítani. Hamarosan megjelentek a díszes és ünnepélyes formában kiállított címeres levelek, rajta a címerek miniatúrájával.


 

A címer részei

1. Címerpajzs  A leggyakoribb pajzsformák: a háromszögletű, a csücskös talpú, a kerek talpú vagy doborpajzs, a tárcsapajzs, a hegyes talpú, az ovális, a kerek vagy tatárpajzs, a lófőpajzs, a rutapajzs. A pajzs állása lehet egyenes vagy döntött. A pajzs sokszor mezőkre oszlik, a felosztás szabályai kötöttek.
2. Címerkép  A címerpajzson megjelenő, térbeli kiterjedést mellőző, stilizált rajzolat, amely ábrázolhat természetes tárgyakat és jelenségeket (nap, ásvány, víz, tűz stb.), élőlényeket (ember, állat, növény, termés), képzeletbeli lényeket (griff, unicornis, főnix stb.), mesterséges alkotásokat (épületek, hajók), eszközöket (fegyverek, szerszámok), olykor betű vagy névbeírásokat, illetve ezek részeit vagy kombinációit.
3. Sisak  Lehet zárt (csupor-, csöbör- és csőrsisak), illetve nyitott (rostélyos vagy tornasisak). A sisakot mindig úgy kellett ábrázolni, ahogy az használat közben látható volt, tehát pl. az arcot takaró rostély leeresztett állapotában. A sisakok elhelyezkedése:  egyenesen álló pajzs középvonalában, döntött pajzs felső csücske felett . Iránya: szembe néző, jobbra néző, balra néző. A sisak címerbe emelésére csak a fegyverforgató nemesség volt jogosult. A pajzs és a sisak méretének aránya megközelítően 3:2.
4. Sisakdísz  Nevének megfelelően dekorációs elem, leggyakrabban a címerpajzs ábráját ismétli, díszítő jellegéből következően azonban nem mindig stilizált formában.
5.  Sisaktakaró  A sisak elengedhetetlen része, amelyet sisakkorona vagy tekercs kapcsol a sisakhoz, a pajzs körül lobogó kendőként szerepel. Ornamentikája nem kötött, megválasztása a címerfestő szabadsága.
6.  Külső díszek  (pajzstartó, rangjelző korona, címerpalást, címersátor, jelmondat vagy csatakiáltás, stb.)  Nem kötelező attribútum, alkalmazásuk a későbbi címeradományoknál terjedt el.

Ezen elemek közül a címer fő része a pajzs a díszített sisakkal, a többi kiegészítő elem. A címer leírását is alapvető részeinek sorrendjében kell elvégezni.
A pajzs ábráit borításokkal alakítják ki. Ezek lehetnek mázak, melyek színekből és fémekből állnak, prémek illetve hím (damaszkozás). Színre szín, fémre fém nem kerülhet.
A heraldikai színezés kötött szabályrendszerű, ami összefügg a kialakulás történetével, azaz a pajzsok borításának egykori tényleges technológiájával.
A korai heraldika négy színt használt: ezek a vörös, a kék, a zöld és a fekete, amelyekhez a hanyatló heraldika korában a barna, a bíbor és a narancs járult. Naturális ábráknál azonban természetes szín (pl. barna medve) is  előfordulhat.A heraldika színezési szabályai szerint egy színnek csak egy árnyalata használható egy címerben.
A használt fémek: az arany és ezüst, amelyet a grafikai ábrázolásban a sárga és fehér szín helyettesítheti. A prémek: hermelin, evet vagy mál, ellenhermelin és fordított evet.

A felsorolt színek és fémek grafikai jelzéssel (sraffozás) is ábrázolhatók.

 


 

A címerleírás

A címer leírását hagyományosan viselőjének szemszögéből készítették, így az oldalak, illetve irányok a külső szemlélő szempontjából felcserélődnek!
A címerleírás szabályai olyan összetettek, hogy általános ismertetés helyett azt a Komlóssy –címer leírásának elkészítésével szemléltetjük. Ahol mégis valamilyen általános szabályra utalunk, azt dőlt betűkkel különböztetjük meg a konkrét leírástól.

A Komlóssy család címerének leírása

A pajzs és ábrái: A pajzs egyenes állású, négyelt, csücskös talpú.
Az első (jobb felső), vörös osztályában arany nemesi korona (öt gyönggyel)
a második, kék osztályban páncélos kar, kivont szablyával
a harmadik, kék osztályban két, egymás fölött úszó hal (felső balra, alsó jobbra)
a negyedik, vörös osztályban két élő fa látható
A sisak : Koronával fedett, szembe néző rostélyos sisak (színe acélszürke)

A sisakdísz: A pajzs fölötti sisak koronájából egy kucsmás magyar férfi tűnik elő (előtűnő = deréktól fölfelé látszó), jobb kezében a hátán egy rúdon két halat visz, bal kezét csípőjén tartja.

Sisaktakaró(Foszlány): Jobb oldalon kék arany béléssel, bal oldalon vörös ezüst béléssel (A foszlány színe rendszerint kétféle, megegyezik a pajzs alapszínével, fonáka pedig fém)

Pajzstartó: Nincs

Jelmondat : Nincs

Egyéb díszek: Nincs

 

Címerszimbolika

Arra irányul, hogy megpróbálja megmagyarázni az egyes címerábrák mélyebb jelentéstartalmát, megfejteni az okot, hogy miért épp az adott ábra került a címerre. A címermagyarázatokhoz nem mindig áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű forrás, a motívumválasztás okai ezért sokszor rejtve maradnak a mai szemlélő előtt. A címerszimbolika mindig egy konkrét címerrel foglalkozik, arra érvényes, hiszen ugyanaz az ábra más és más jelentést hordozhat az egyes címerekben.
A Komlóssy címer elemeihez sem tudunk biztos jelentés-magyarázatot adni. A fő motívum (az öt gyönggyel díszített nemesi korona) viszonylag gyakran előforduló rangjelző. A kardot tartó páncélozott kar általában vitézségével és vezetői hajlamával kitűnő személyt szokott jelenteni. A többi elem szimbolikája teljesen bizonytalan: a hal egyes források szerint igaz, nagylelkű személyiséget, az élő fa pedig az élet és a föld misztikus kapcsolatára (is) utalhat.