Ha valaki elnyerte a nemesi jogállást, egy előnevet is használhatott. Ez szokásosan a település neve volt, ahol a család hűbér gyanánt a királytól birtokot kapott, esetleg amely a család történetében fontos szerepet játszott. Az előnevet a családok általában saját maguk választották, de azt jogilag az uralkodó kiváltságképp adományozta. A 16. sz. után a birtokadományozás nélkül nemesítetteknél az illetőnek költött előnevet is adhattak. 
Az előnév magyarul írva a név előtt áll, és kisbetűvel írjuk (pl. komlósi Komlóssy). A latin szövegekben ugyanezt a „de” utótag jelöli, és ilyenkor a birtok nevét nagybetűvel írjuk (Komlóssy de Komlós).
Kiterjedt családoknak a nemzetségen belüli leszármazási ágai szerinti megkülönböztetéseként előnévként általában az ág újabb birtokközpontjának nevét viselték, de általában az ősi előnevet is megtartották. Az előnév ilyenkor több elemű volt, sorrendjük a későbbi ág megnevezésétől a régebbi felé haladt, és az egyes előneveket az „és” szó kötötte össze ‒ a Komlóssyaknál ez nem terjedt el (nálunk pl. kisfaludi komlósi Komlóssy, a helyes „kisfaludi és komlósi” helyett)

Az előnév használata nem önkényes és kedv szerinti volt, annak megváltoztatásához királyi jóváhagyás kellett..