Az ország legmagasabb rangú udvari hivatala, az államszervezés írásbeliségét megvalósító szervezet, mely közvetlen kapcsolatban állt a királlyal. Az egységes kancellária bevezetésekor a királyi kancellár vezetése alatt állt. Munkája az oklevelek kiállítása és a királyi pecséttel való hitelesítése. (A saját kezű aláírás – mint a hitelesség jegye – jóval később terjedt el, de a pecsét a mai napig megtartotta a hitelességet tanúsító szerepét.) A tényleges írásbeli munkát jegyzők és írnokok végezték. A jegyzők elöljárója a főjegyző( v. ítélőmester) volt

I. Lajos szétválasztotta a hagyományos ügyvitelt végző nagykancellária (cancellaria maior, vezetõje: fõkancellár) és a bizalmas, illetve diplomáciai feladatokat ellátó titkos kancelláriára (cancellaria secreta, élén: titkos kancellár)
Az 1556. évi kancelláriai reform létrehozta a a belügyi kormányzat minden ágára, sőt a külügyekre is kiterjedő hatáskörű nagyobb kancelláriát és az igazságszolgáltatással foglalkozó kisebb kancelláriát. (Az utóbbi egyik jegyzője volt ősrokonunk, Komlósy Péter mester is)