Az oklevél meghatározott külső és belső formáknak megfelelően szerkesztett, önmagában álló, befejezett, lezárt irat, amely valamilyen jogi jelentőségű tényt nyilvánít ki és annak bizonyítására szolgál.
A mohácsi vész előtt a hivatalos irat egyedüli megjelenési formája volt.
Az oklevél ‒ különösen adománylevelek esetében ‒ díszes, külső megjelenésében is tekintélyt parancsoló kivitelű, általában pergamenre írt irat, melyet a pecsét, az adományleveleknél függő pecsét hitelesít. A középkori okleveleket a hiteles helyeken készítettek, s a tulajdonos példánya mellett egyet maguk is megőriztek.
Az oklevelek nyelve latin volt, és tartalmában
- a bevezető részben közli az oklevéladó nevét és címét (címeit)
- a tárgyalásban
- összefoglalja az előzményeket, körülményeket, amelyek a jogi tény létrejöttéhez vezettek. (pl.a királyi adománylevelek felsorolják azokat a tetteket, szolgálatokat, erényeket, amelyek a királyi jutalmazást kiváltották )
- rögzíti a jogi tényt (pl. adománylevél, nemesítő oklevél stb.);
- végül megfogalmazza az oklevél rendelkezéseit nem be nem tartókat sújtó szankciókat;
- a befejező rész aláírásokat és dátumot tartalmaz.
Mivel az oklevelekhez általában igen súlyos jogkövetkezmények kapcsolódtak, nem volt ritka azok hamisítása
* sem – bár a leleplezett esetek főbenjáró bűnnek számítottak. Persze oklevelet hamisítani is csak az tudott, aki ilyet készített. A hamis oklevelek néha a birtokosok és szomszédok megkérdezésekor (és megesketésékor) lepleződtek le, hiszen ők másként tudták a birtok jogi állapotát – és igen sokszor az oklevél latin szövegét el sem tudták olvasni, így annak tényleges tartalmát nem ismerték.
Az oklevél önmagában azonban nem volt perdöntő, inkább csak emlékeztetőül szolgált. A perek gyakran úgy dőltek el valamelyik fél javára, hogy a bíró esküt rendelt el. Több ember egybehangzó esküje általában nagyobb erővel bírt, mint egyetlen oklevél.
*
.Ilyen hamis oklevél a Komlósyakkal kapcsolatban is ismert.A Dolhayak 1417. jun. 9-én egy 1375. jun. 22-én kelt oklevél átiratát mutatják be Komlós és Sarkad közötti birtokhatár igazolására. Az átírt oklevél egy 19. sz-i szakértő szerint hamis, mert az 1375-ös oklevélben említett felperes:Koriatovics Tódor csak 1395-ben jött Magyarországra
[lásd Miklós A006 szócikk és dokumentum]