A középkorban a szántóföld nagyságának meghatározására használatos munkateljesítmény-alapú mértékegység. A vonatkoztatási munkateljesítmény egy fogatolt eke egységnyi idő alatti átlagos munkaképessége volt; a talajszerkezet, a domborzati viszonyok és nem utolsó sorban a vasipar adott korbeli lehetőségei miatt térben és időben alig összehasonlítható tényleges földterület nagyságnak felelt meg.
A köznapi gyakorlatban kisebb földterület meghatározásában egy két ökör vontatta ekével egy nap alatt felszántható területet jelentett, amiből később a helyileg szokásos igával egy nap alatt megművelhető terület kifejezésére a hold területegység alakult ki.
A földbirtokok ehhez képest jóval nagyobb területét az oklevelek az országon belül is egységesebben értelmezett királyi ekealja többszörösében fejezték ki. Ennek vonatkoztatási alapja egy hat ökörrel vontatott nagyobb teljesítőképeségű eke egy mezőgazdasági idény (év) alatti megművelőképessége volt. Egy királyi eke földterület(lat.: aratrum)150 királyi holdnak felelt meg, ami ma kb. 125...130 hektár.

Megjegyezzük, hogy teljesítményalapú területmértéket a mezőgazdaság egyéb területein is használtak:egy kapás szőlő, egy embervágó( vagy egy kaszányi) rét stb.