K. Sámuel és Böszörményi Julianna fia, 1801. dec. 18-án született Debrecenben.
Már  néhány hetes korában elveszítette apját; anyja második férje, Zilahy Sámuel debreceni tisztiorvos nevelte fel, és gyámjaként kezelte a nagyapjáról és apjáról maradt, 2000 forintra becsült apai örökségét (két szárazmalom, a Cegléd u. 4. sz . ház, a tócóskerti 3 kapa szőlő fele része) . Keresztszülei is tekintélyes emberek, Földvári József nagytemplomi prédikátor és Tikos István fiskális.

1816-ban beiratkozott a debreceni református kollégiumba, tanulmányai befejeztével ügyvéd lett,tanulmányai befejeztével 1829-től Debrecen tiszteletbeli ügyésze és a tiszántúli református egyházkerület ügyésze. 1829-ben előfizetője a Bécsben kiadott Magyat Kurir c. lapnak.
 1832-ben ügyvéd, folyamodott az udvari kamarához, -mivel legközelebbi tisztújításkor a jegyzői hivatalra szeretné magát jelöltetni - kapjon mentesítést a rokoni kötelék miatti akadály alól. Ugyanis nagybátyja, Komlósi Dániel, azidőben szenátor volt.. A tanács pártolta volna a folyamodást, mert "a jegyző csak jelen van a törvényszéken, ítélőszava nincs, csak felvilágosítással szolgál". Bár nagybátyja az 1833 . évi tisztújítás idején már nem élt, Semsey Jób királyi biztos mégsem vette fel a jelöltek közé . Azon a címen, hogy hivatali kötelességét nem teljesíti, vizsgálatot indíttatott ellene . Szerinte ugyanis a tisztújítást megelőző hónapokban a nyomozást egy lopási ügyben elhanyagolta. A tanács által lefolytatott vizsgálat vétlenségét igazolta., de a királyi biztos a rokonsági kötelék akadályától való felmentése után sem akarta kandidálni . Panaszával ezért az uralkodóhoz fordul, mert „ha tisztviselők becsülete némely alattomos gáncsoskodók vádjának . . . annyira ki lenne téve, hogy minden kihallgatás nélkül . . . előre büntetődjenek, felfordul a jó rend, a különben virágzó társaság a rendetlenség magával mindent eltipró örvényének lenne kitéve."

1833-ban így korábbi,   második alügyészi megbízását erősítették meg.. 

1828-ban gyámatyja gondos nevelésének meghálálása fejében Ferenc(*1816) féltestvérével kölcsönös egyezséget kötött: bármelyik fél örökös nélküli halála esetére örökösként a másikat nevezi meg. A mostohaapjával való jóviszony azonban nem sokáig tartott, mert az 1832-ben, féltestvére halála után  perbe fogta.(Korábban még élt anyjával, mostohaapjával és féltestvérével részes volt negyedrész erejéig, a sestakerti szőlőben, a szepesi pusztán lévő 10 nyilas béresföldben, cserekaszálóban, a nagykágyai (érmelléki) 5 és fél nyilas szőlőben.) A tanács békéltető egyezséget ajánlott köztük, de a mostoha apja nem volt hajlandó egyezkedni vele:."Az egyezség akadályait, melyek terhesen feküsznek szívemen, semmi közbenjáróság el nem mozdíthatja, olyanok lévén azok, melyekkel a világ elébe még csak most kilépett felperesnek becsülete megkíméléséből, magammal is sírba akarom vinni, hahogy az addig gyakorlott személyes sértegetéséről örökre le fog mondani".
A város 1837-ben évi 300 Ft fizetést állapít meg részére. Ügyvédi pályája is jól jövedelmezhetett, mert hamarosan a város legnagyobb adófizetői közé került.A Cegléd utcában nagy házat építtetett(ma: Tóthfalusi tér 2-3.).1844-től városi tanácsos, városi rendőrkapitány és Szabolcs vármegye táblabírája.
Lelkes támogatója a magyar nyelvű színházi életnek. 1837-ben Debrecenben az ő fordításában adták elő Kleist. Heilbronni Katica c. múvét :"DEBRECZENBEN januarius 24-kén ritkult számú nézők előtt „Heilbroni Katinka“ Kleist Henrik 5 fsos lovagi regényes játéka, Komlóssy László forditása szerint adaték" [Honművész 1837. feb. 19.]
 1933-ban  és 1838-ban előfizetője a "Tudományos gyűjtemény" c. kiadványnak
1842-ben tiszti ügyvéd (városi főügyész).1844-ben szenátornak és városi főkapitánynak választották , ugyanekkor Szabolcs megye táblabirája is volt. 1843-ban és 1847-ben is Debrecen város országgyűlési követe, az országgyűlésen több alkalommal  "naplóvivő". 
Az 1843/44-i országgyűlésen  követ, a magisztrátus megbízásából sikeres tárgyalásokat folytatott a bécsi Rotschild bankház pesti képviselőjével, Ullmann Móriccal, a bécs-pest-debreceni vasútvonal állomáshelye ügyében.
Az 1844. február 3-án a  zsidók polgárosítása tárgyában tartott ülésen szót kért és részletesen ismertette a petícióban foglalt nyelvi, kulturális, vallási ellenérveket az emancipáció ellen. " A nemesi követek, akik a zsidók polgárjogban való részesítéséért küzdenek, egyáltalán nem mutatnak otthon hajlandóságot a zsidók jogainak kiterjesztésére, de megtagadják ezt a nem zsidó millióktól is" - mondta. Az 1843-as emancipációs törvény  tárgyalásakor felszólal: "Megvallom, én ily bőkezű a polgári jogok osztogatásában és az emancipáció nagy kérdésének elintézésében egyáltalában nem lehetek, mert tartok a politikai és a gazdasági szomorú következésektől. Szépek azon tanok, amelyek ember és ember között a jogok egyenlőségét hirdetik, de a jogegyenlőség, az erkölcsiség bizonyos fokozatát mindenkor feltételezi, mert enélkül az egyenlőség eszménye létre nem jöhet, és ha létre is jő, káros az egészre. Azt sem remélhetjük, hogy a teljes emancipáció jobban köti majd őket a haza érdekeihez. Az ő törvényük a Talmud. A zsidó minden embert, aki nem zsidó, ellenségének tekint. A zsidók polgárosítása helyett törődjünk a jogtalan milliókkal.”
  Az 1847-48. évi pozsonyi országgyűlésen  is Debreczen szabad királyi város követe, a kézművesek és kereskedők választójogával kapcsolatban  " Komlóssy Lajos(sic!) (Debreczen) három évi lakást ’s a kézművesektől különösen kívánja, hogy legalább két legénynyel dolgozzanak." (Természetesen  nem Lajos, hanem  László, már itt megjelenik az a névelírás, melyet alább is tapasztalunk. Ez a  névelírás a korabeli sajtóban olyannyira elharapódzott, hogy maga volt kénytelen az országgyűlés január 7-i ülésen a figyelmet erre felhívni: "Komlóssy László Debreczen köv. : Mindenütt Lajosnak neveztetvén, ezen tévedést felvilágosítja." )
.Tagja volt a pozsonyi országgyűlés1848. márc. 15-i bécsi küldöttségének, melynek tagjairól Kern Mátyás által készített kőnyomatos arcképsorozat -keresztnevét hibásan Lajosnak írva - portréját is  tartalmazza. Az 1848.márciusi bécsi eseményekről városába követi jelentést küldött, melyet később a Debreczeni Reggeli Újság 1898 . márciusi száma közöl.

Jelentős pénzadománnyal támogatja az1846-ban megalakult Tiszai Gőzhajózási társulatot:"Olly gyönyörű vízcsatornát , mint a milyent a Tisza képez, gőzhajóval nem járni, valódi nemzeti bűn. Mi alulírtak ehezképest Tisza-gözhajózásra egyesülünk. ’...1846iki augustus 4kén Debreczen sz. kir. városban alakult „tiszai első gőzhajózási társulat“...Eddigi aláírók: gr. Károlyi Lajos 25,000 p.ft,...Komlóssy Imre Debreczenből 100 ft, ......Komlósy László 200 ft, ..."
Az 1848 május 8-i tisztújításon törvényszéki tanácsnoknak választják, főkapitány.. 1848-ban a váltótörvényszék tiszántúli kerületének ülnökévé nevezik ki.. Az ítélkezési rendszer átalakításával 1849. május 26-án létrehozott országos törvényszék bírájává nevezik ki.

A szabadságharcban előbb hadnagy és segédtiszt Bihar megye nemzetőrségénél. 1849. május közepén hadnaggyá nevezik ki a 101. zászlóaljhoz, ill. a 18. Attila huszárezredhez. Június végén apja jelenti a hadügyminisztériumnak, hogy betegsége miatt nem tud bevonulni..
1849. július 25-én eladta Cegléd utcai házát és birtokait:„1849-ben Komlóssy László s neje Kémeri Julianna házukat, péterfiai malmukat s macsi 7 nyilas szántóföldjeiket, halasi 8 boglyás kaszálóval, ondódi házutáni földdel együtt 18 200 pengő frtban eladják Szabó Lajosnak, nejének Szakál Veronkának, nem különben Kardos Lászlónak és K. Tőth Máriának, úgy hogy a »gazda nevet« Szabó Lajos és neje viselendik."
Négy fiúgyermeke is meghalt, egyedül lánya érte meg a felnőtt kort.
Meghalt 1855. febr. 16. Debrecenben, fennmaradt  címeres pecsétje a 2112. sz. végrendeleten.

Hivatkozások:
Követi jelentését az 1848. márcz. napokból, midőn ő a pozsonyi küldöttségnek is tagja volt a város akkori jegyzőkönyvéből közölte a Debreczeni Reggeli Ujság (1898. márcz.)
Arczképe: Kőnyomat Kern Mátyástól Bécsben a pozsonyi küldöttség nagy arczképcsoportozatában (keresztneve azonban hibásan van Lajosnak írva.)
Ponosi Thewrewk József, Hongyűlési Emlény. Pozsony, 1847. 43. l.