Neve komlósi lakosként szerepel a máramarosi református kollégium diákjainak 1835 és 1839 évi listáján. Utóbbi bejegyzés 14 évesnek említi.

 A  Bereg megyei nemzetőr toborzáson másod-unokatestvérével (Lajos -F013) és későbbi sógorával, Horthy Gyulával együtt bevonult a szabadságharc honvéd-seregébe. Mint megyei tisztviselőnek, írásban erősítették meg, hogy visszatértük után eredeti hivatalukat visszakapják. Részt vett a Jellasics elleni hadjáratban,  csapatteste a móri csatában hősiesen megmentett 4 ágyút az osztrákoktól, ezért Mészáros Lázár őt és 7 beregi önkéntes társát 1849. feb. 2-i rendeletében bevonulásának jan. 16-i napjával visszamenőlegesen hadnaggyá nevezte ki.Máj. 31-én áthelyezik a Bereg megyében alakult 91.zászlóaljhoz; majd néhány nap múlva az újonnan alakult miskolci 96. sz. zászlóaljhoz (ez az áthelyezés ténylegesen nem valósult meg)

A munkácsi várőrség1849. aug 26-án tette le a fegyvert az oroszok előtt. A fegyverletételi megállapodás ugyan a tisztekre vonatkozóan szabad elvonulást tartalmazott, Klarovics altábornok azonban  a név szerint meg nem nevezett 32 tisztet hadifogolyként átadta az augusztus 27-én bevonult osztrákoknak.  István sorsa ismeretlen.

1845-ben a JELENKOR(1845-08-14) a Bereg megyei tisztikar jegyzőjeként említi.

Halálára vonatkozó információk ellentmondásosak, egyes források (és Komlóssy Albert  E-026 kutatásai) szerint 1849-májusában hősi halált halt.* Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája c, művében  bizonyíték nélkül  az 1867-ben megalakult beregi honvédegylet igazolt honvédei között említi Komlóssy István hadnagyot - de  ezen kívül  a korabeli források seholsem említik élőként.

Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban c. mű  önálló szócikkben említi, halálában e forrás is bizonytalan: "Meghalt 1849. (?) - más adat szerint 1890. a Bereg megyei Honvédegylet tagja volt."

* Megjegyzés: Ezzel szemben   Lehoczky Tivadar:  "Beregmegye és a munkácsi vár 1848/49-ben " c. műve a munkácsi vár oroszok által történő megszállását - valószínűleg  Evva károly lentebbi visszaemlékezése alapján - így írja le:
"  ...Még az nap (aug.19)  Pozner Antal szabolcsi fi, ki az orosz sereghez hadbiztosul volt alkalmazva s ki útjában a Kossuth-bankjegyek éivénytelenségét is kihirdetgeté. — Saviu orosz mérnökkari százados kíséretében fehér kendőt lobogtatva, megjelent a [munkácsi]vár előtt, bebocsáttatást kérvén. Erre Mezősy Pál várparancsnok, ki tiszti­ karával együtt a bástyafokáról nézte a Lucska-felé érkező te­kintélyes sereget, kiküldvén a várból Évva Károly és Komlóssy István hadnagyokat, ezek bevezették a bekötött szemű küldötte­ket, kik Mezősy lakába érvén, a vár feladását kérék; megjegyezvén, hogy a szabadságharc, mennyiben Görgey Arthur a fegyvert letette, már ugy is befejezettnek tekinthető..."

A vár parancsnoka Mezősy Pál azt kérte az oroszoktól, hogy tegyék lehetővé számára a magyar hadsereg kapitulációjára vonatkozó hírek ellenőezését, így orosz kísérettel megkeresték Görgeyt, aki a hírt levélben megerősítette., így Mezősy az oroszokkal aláíra a kapituláció feltételeit, majd "...augusztus 26-kán vasárnap délelőtt Nagy-Lucskán ünnepélyesen aláíratván az átadási okirat, délután a várőrség a felső udvarban letevé a fegyvereket és fölszerelést ...Számszerint állott a meghódolt őrség 32 tiszt és 1329 közlegényből;" 

(Lehoczky információja  István katonatársának - Evva Károlynak --  hitelesített írásos visszaemlékezésén alapul, így nyilván  hiteles.)." Evva Károly érdekesen beszéli el a »Bud. Hirlap«-ban, hogy az invazionális muszka hadsereg hogyan vonult ki 1849-ben Munkács alatt. Minthogy még nem volt leírva sehol, közöljük belőle a következő részleteket: Egy hadtest, vagy 60—70,000 ember Karlovec (vagy Karlov- csik ?) tábornok vezetése alatt Munkács felé takarodott ki s akadálytalanul érkezett Lucska község határába, egy órányira Munkács várától. Egy főtiszt és Posner es. biztos küldettek ki, hogy a várat feladásra szólítsák. A benn levő harminchárom tiszt és Mezőssy Pál őrnagy-várparancsnok a nagyteremben várta őket, kiket bekötött szemmel a sorok írója és Komlóssy Pista vezettek fel. A főtiszt oroszul, a biztos magyarul szólitotta fel a honvédtiszteket a vár feladására, mert a világosi fegyverletétellel véget ért a magyar szabadságharc...Másnap, aug. 28-án ismét érkeztek kiküldöttek és a kir. biztos a muszka táborból s felhívták a honvédeket a vár átadására, kik azonban feltételeket szabtak, többi közt, hogy mig Paskievich főparancsnoktól Varsóból a névre szóló menetlevelek (menlevelek?) megérkeznek, a főtisztek Munkácson, az altisztek és legénység pedig Lucskán helyeztessenek el. így aztán a várból a kivonulás még az nap délután, azaz aug. 28-án meg is történt, és pedig : a főtisztek mentek Munkácsra, az altiszteket és a legénységet pedig őrség mellett elvezették Lucskára, honnan később az írott szerződés ellenére, elkísérték Kassára, hol alkalmasabbjaikat az osztrák hadseregbe sorozták. A főtisztekkel szemben azonban a szerződést nem szegték meg. " [FŐVÁROSI LAPOK  1892-07-30]

Mindezek alapján 1849-es hősi haláláról szóló ismeret bizonyára téves.

Ezt bizonyossá teszik azok a legújabban feltárt, és a Dokumentumokban részletesen ismertetett  források- köztük leszármazottjának visszaemlékezése, mely szerint Törökországba, majd onnan Amerikába emigált, és ott családot is alapított.