Keresztszülei Menyhért-E004 és Krisztina-B053.
1832-ben a máramarosi, 1838-ban a  sárospataki Református Kollégium diákja, "rendszerinti" joghallgató.

1845...1849 között Bereg megye tiszaháti járásában  aljegyző. 1851-től  Nagyszöllősön törvényszéki jegyző, de sokakkal együtt ő is passzív ellenállásra helyezkedett a Bach-korszakkal szemben; 1855-ben pedig formálisan is lemondott tisztségéről.

1857 május 11-én a beregszászi törvényszék jobbágyfelszabadítás  miatti kártérítésként Menyhért örököseként Brodban    2 1/8 porta után, Iloncán 1/8 porta után, Csertészben 3 porta után, Dubrókán 1 4/8 porta utám, Rosztován 2 3/8 porta utám, Rákócon 1 1/8 porta után, Falucskán 3 7/8 porta után, Pálfaiván 1 1/4 porta után, és kövesden 7 4/8 porta után  összesen 6937 frt 30 kr. kártérítést ítél meg számára. Ugyanekkor saját jogon Komlóson lévő 3 6/8 porta után 900 frt-ot ítélnek meg [WIENER ZEITUNG 1857-05-20; 1857-05-23´]A Komlósy család képviseletében  ugyancsak részére ítélik meg Somon lévő 1 5/8 porta és 1 üres telek után 700 frt-ot, illetve Dubrókán 1 2/8 porta után 375 frt-ot.

Menyhért örököseként, annak Rákócon fekvő két jobbágytelke után a beregszászi királyi törvényszék 1900-as ítéletével gyermekeinek ítél meg kártérítést.

1861-ben megválasztották főszolgabírónak, de az általános leköszönésekhez csatlakozva ismét elhagyta állását, csak az 1867-es kiegyezés után választtatta meg ismét magát.1867-től a felvidéki járás főszolgabírója.
Az országgyűlés 1866 ápr.11-i ülése egy megsemmisített választási eredmény kapcsán – mint választási bizottsági elnököt – jegyzőkönyvileg kártérítésre kötelezi.

Az agglegényként, utód nélkül meghalt Károly és Menyhért nagybátyjai vagyonukat rá testálták. Lehoczky monográfiája szerint 1880-ban Komlóson ő, valamint a borosjenői ághoz tartozó másod-unokatestvérei: János és Bálint, valamint unokatestvére jogán bilkei Gorzó Bálint voltak birtokosok, "kiknek itt csinos házaik vannak". Sajnos házában a 70-es évek második felében tűzvész pusztított - és többek között elpusztult az évszázadokat felölelő Komlósy családi irattár is.
Egy korábban nem ismert házasságáról a PESTI NAPLÓ 1867-01-31-i száma ad hírt: "Beregböl értesítik lapunkat, hogy e hó 23-kán vezette oltárhoz Komlóssy Albert a bájos és szellemdus Pálfalvi Cseredár Agápia urhölgyet. Az esküvő a déli órákban ment véghez Komlóson, a családi kápolnában, melyet a vőlegény ez alkalomra tetemes költséggel átalakított. Az ünnepély eddig itt alig látott pazar fénynyel ment végbe. " A házasság rövid lehetett, és gyermektelen volt.

 1876-ban 56 évesen kötött házasságot a 18 éves görögkatolikus paplány, Manajló Annával. Ekkor már volt egy Muszka Zsófiától törvénytelenül született 19 éves fia: György, akit azonban elismert  és törvényesített. Utolsó fia Károly születését már nem érte meg, két hónappall  előbb váratlanul meghalt.
Ő alatta- miatta vagy a kor gazdasági/pénzügyi sajátosságai miatt - kezdődött és teljesedett ki az évszázados Komlóssy-birtok pusztulása. A családi birtok bizonytalanságára utal a halála előtti évben megjelent árverési hirdetmény: "A beregszászi kir. tszék tkkvi (telekkönyvi)osztálya részéről köztudomásra hozatik, miszerint Kacz Markusz munkácsi lakosnak Komlóssy Albert n.-szőlőssi lakos elleni végrehajtása ügyében a komlós-pálfalvai 2. sz. tjkönyvben foglalt fekvőségeknek a Komlóssy Albert nevén álló két harmad részére a tartozékokkal együtt 22679 frt kikiáltási becsár 10 százalék bánatpénz előleges letétele s 4 részletben 4—6 havi időközökbeni fizetés mellett 1880. évi április hó 1-ső és szükség esetére május hó 3-ik napjának d. e. 10 órakor Komlós község bírája házánál nyilvános árverésen elfognak adatni." A kikiáltási ár az akkori forint nemesfémértékén 252 kg színezüstnek felelt meg! Az árverés nyilván sikertelen volt, mert 1881. június 13-ra ugyanezen értéken, de már Mauszkopf Dávid, mint Kacz Markusz jogutódja  kezdeményez a Komlóssy Albert nevén állott, időközileg azonban Mauszkopf Mózes (akit 1883-ban már  komlósi lakos földbirtokosnak írnak) és Mauszkopf Löbel nevükre átirt javakra árverést.

1877-ben - kisfaludi birtokosként -  neve szerepel Beregmegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névjegyzékében,

A családi birtok halálával úszott végképp el.  Már korábban is  megterhelte birtokait kölcsönökkel, de a  gazdálkodáshoz semmit sem értő, befolyásolható özvegy egyre több kölcsönt vett fel az azt szívesen adó zsidó bérlőtől, mígnem az kijelentette, hogy már annyit adott, amivel az egész birtokot megvette. Ebben segítségére volt a bérlő ügyvéd barátja - de a családi szóbeszéd szerint  hirtelen halálában a bérlő orvos barátja sem volt vétlen. Gyermekei így gyakorlatilag nyomorban nőttek fel bár a birtokok elvesztése a két emberöltő múlva bekövetkezett szovjet rendszert látva talán "szerencse" is volt.

Az ő élete alatt kezdték a nevet -ssy-al írni: keresztlevelében még -sy szerepel, de házasságlevelében -ssy szerepel.

 Érdekes adalék a halála után 8 évvel megjelent sajtóhír, melyben  a megyei közigazgatási bizottság szerint " Adó- és illetékhátrálékokra nézve a felősség kimondatott... Bárdháza, N.-Leányfalva, Pisztraháza, Sztánfalva községekre nézve Komlóssy Albert körjegyző ellen..." [BEREG 1889-10-27 ]

( Kempelen a születési évét hibásan közli.)