Ilosvay Ferenc munkácsi alvárnagy, helyettes alispán és csernelházi Chernel Mária gyermeke.

1709-ben még mint igen fiatal ember a fejedelem udvarnoka,1710-ben pedig pohárnoka volt,1711-ben követte Rákóczit Lengyelországba és elkísérte Danczkáig(Gdansk), ott vett tőle búcsút 1712 május 12-én,* s hazatérve 1720-ban Beregmegye táblabirája és országgyűlési követe lett. Nejétől, Komlósy Júliától gyermekei nem maradtak.


A feljegyzések szerint 1720-ban  már a felesége Komlósy Júlia (B042)

* Petrovay "A Bilkeyek" c. cikkében bemutat egy B. Bálinthoz köthető címert, mely bizonyos motívumaiban emlékeztet az Ilosvay-Komlósy címerként ma ismertre, és megjegyzi: "Az eredeti czímerlevél, ha ugyan volt, valamelyik leányági utód ládájából, vagy az Ilosvayak 1711-ben Danzigban letett leveleivel még előkerűlhet, de lehet, hogy a Komlósyak levéltárával együtt örökre elveszett." (Utalás Albert-E008 kúriájának leégésére) Ez felveti azt a gyanút, hogy az Ilosvay-Komlósy címert esetleg László, de inkább bátyja János, aki Rodostóna is elkísérte, esetleg unokatestvére Imre kaphatta Rákóczitól még itthon, vagy Lengyelországba távozása után ( kik mindannyian hűen szolgálták a fejedelmet). Ez megmagyarázhatja azt is, hogy Rákóczi bukása után a családok miért nem  siettek a  bukott fejedelem címeradományát a vármegyének bemutatni...

 A két Ilosvay testvérről így ír Petrovay: 

"VII. László 1709-ben még mint igen fiatal ember a fejedelem udvarnoka, 1710-ben pedig pohárnoka volt, 1711-ben követte Rákóczyt Lengyelországba és elkísérte Danczkáig, ott vett tőle búcsút 1712 május 12-én, s haza térve 1720-ban Beregmegye táblabirája és országgyűlési követe lett. Nejétől, Komlósy Júliától gyermekei nem maradtak.

IX. János szintén igen ifjan került a fejedelem udvarába, 1706, 1707 és 1708-ban alfegyverhordozó volt, a mikor mint titkár is alkalmaztatott, 1709-ben pedig már udvari főtiszt lett. 1710 szeptember vége felé oly szerencsétlenül bukott le a lováról Tardoson, hogy eleinte szólani sem tudott, később javuló állapotban gyógyulás végett Munkácsra küldetett. 1711-ben elkísérte a fejedelmet Lengyelországba s onnét Danczkába; itt tette le, a hagyomány szerint, a magával vitt családi irományait a püspöki levéltárban, a berlini császári királyi követségnek Ilosvay László úr kérelmére adott válasza szerint azonban ma már sem ott, sem pedig a városi levéltárban fel nem találhatók, de nem lehetetlen, hogy a püspöki levéltárnak Wlacklavekbe történt átszállításakor az Ilosvayak levelei is oda kerültek.

Danczkából 1712 november 12-én indúlt Rákóczy Mikes Kelemennel és Kisfaludy Boldizsárral, hajón Angliába és onnan Francziaországba, még október 25-én előre küldvén Sibrik Miklóssal Ilosvay Jánost, a ki azután is folyvást a fejedelem oldala mellett maradt, s 1716 január 6-án a katholikus vallásra tért Grosboisban a camalduli szerzetesek templomában, nagy ünnepélyességek között, melynek fényét Rákóczy jelenléte is emelte. 1717-ben követte a fejedelmet Törökországba, de hogy meddig maradt ott, azt nem tudjuk, 1735 február 13-án Lengyelországban Zuwaniczén tartózkodott. 1738 október 14-én azonban, mint Rákóczy József fejedelem híve, Rodostóban lakott, s ott halt el valahol a török földön nőtlenül 1740 és 1750 között "