"Nagypapám, aki velünk élt, 92 éves korában halt meg. Addig viszont minden házibuliban megforgatta a táncban a csinos lányokat 1-1 keringő erejéig, illetve az öcsémet vívni tanította. Már legalább 80 éves volt, amikor csupán szórakozásból végig megoldotta az érettségi feladatgyűjtemény összes példáját. Gyönyörűen rajzolt és festett.Bélyeget is gyűjtött." (Selmeci Noémi közlése)
1902-ben született Kassán.Testvérei: Jolán, Dezső, és Gizella. A család Kassáról Beregszászra (az "elemit" már itt járta), Máramarosszigetre, majd Debrecenbe költözött. Valószínűleg ő a beregszászi főgimnázium első osztályos tanulója 1912/13-ban, majd 1914-ben Máramarosszigeten 2. osztályos.
1932-ben gépészmérnöki diplomát szerez, 1982-ben a BME arany 1992-ben gyémánt oklevéllel jutalmazta. Gépészmérnöki oklevelének megszerzése után gyakornok volt a Műegyetem Mechanikai Technológia Tanszékén, majd a Goldberger Pamutfonógyár beosztott mérnökeként a fonoda szerelését irányított. Ezután a Magyar Posztógyár RT Csepeli telepén dolgozott az üzemi statisztikai osztályon. Ezt követően 1942-44-ben a MÁVAUT gépkocsiüzemében, majd a MÁV Északi Jármüjavitó motorosztályán dolgozott. Nyugdíjazásáig üzemmérnök, diszpécser, majd gyártásirányitó volt a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban.
Reálgimnáziumban tanult, majd kadetiskolába járt.
Egyetemet végzett, és a 3 hely közül. ahová felvették, a mérnökit választotta.
Gépészmérnök lett, és a Ganz Mávag főmérnökeként dolgozott később. Emlékszem, amikor egyszer egy villamos megállóban felkiáltott: -"Ezt én terveztem!"
A háború alatt mozdonyvezető és fűtő is volt.1950-ben koholt vádakkal (népellenes bűntett) elítélték. A népbírósági ítéletben foglalkozása: "gépészmérnök, segédmunkás" (Selmeci Noémi közlése)
Sírja a Kispesti temetőben van.
|