Csak egy fénykép utal rá és feleségére K. Ceciliára
A gyulai Sáska örmény eredetű erdélyi család a 20. sz fordulóján került Balassagyarmatra
Apja Sáska Mihály, Nagyenyed tanácsnoka, anyja Mohay Klára.
1845-ben a Nagyenyedi Református Főiskolán a "felső tudományokat tanuló ifjak" "alsó vagy bölcseleti osztály"- ának tanulója.
1848-as honvéd, a 15. Mátyás-huszárezred hadnagya. Később jogi tanulmányait befejezte; joggyakornok, majd a kiegyezés után törvényszéki bíró Nagyenyeden, majd 1886-ban árvaszéki jegyző, 1888-96 között Alsó-Fehér megye árvaszéki ülnöke volt.1887-ben az EMKE tagja Nagyenyeden. 1890-ben tagja az Alsó-Fehér vármegyei honvédegyletnek, itt alhadnagyként említik. 2008-ban Ipolynyéken, sírja mellett kopjafát állítottak emlékére.
Valószínűleg két házassága volt, legalább is egyes források garamvölgyi Giczy Szidóniát írják feleségének;azonban neki nincs nyoma- feltehetően a házasság igen rövid lehetett.Ugyanakkor fénykép maradt fenn Komlóssy Ceciliával való házasságáról.
Gyászjelentése szerint1907-ben felesége már nem él; gyermeke S. Dezső, (Gyula és Klára ekkor már nem élnek)
Szilágyi Farkas: Alsófehér vármegye monográfiája c. könyv így ír róla:
"Sáska Sándor (N.-Enyed), hadnagy a 15-ik huszár-ezredben.
A vármegye szolgálatából sietett, mint jogi diplomával biró ifjú, fegyvert fogni veszélyben forgó hazája védelmére. Guyon hadtestparancsnok Szeged környékén, 1849. július végén hadnagygyá léptette elő s mint nyargoncz volt alkalmazva Pereczi mellett. A szabadságharcz zajának elnémultával szülővárosába tért. Evek során szolgálta Nagy-Enyed várost mint törvénybiró. A hetvenes évek elején Alsófehér vármegye árvaszékének egyik ülnökévé választották, mely állásában 1896. végén nyugalomba vonult. Képzett jogász, élénk kedélyű, népszerű úri ember. "
[ http://csemadok.sk/emlekhelyek/saska-sandor-huszarhadnagy-siremleke-es-kopjafaja ]:
"Gyulai Sáska Sándor 1848 augusztusában Kolozsváron beállt a Kossuth önkéntes lovascsapathoz. A szabadságharc bukása után befejezte jogi tanulmányait Budapesten, majd a kiegyezés után törvényszéki bíró lett Nagyenyeden. Később Alsó-Fehér megye árvaszéki ülnöke, majd elnöke. Felesége, Garamvölgyi Giczi Szidónia egy dévai örmény-szász gyökerű földbirtokos család sarja volt. Házasságukból két fiúgyermek, Gyula és Dezső, valamint egy leány, Klára született. Sáska Sándor tagja volt a Fehér-megyei Honvédegyletnek. 1896-ban vonult nyugalomba. Fia, Dezső, orvosi egyetemet végzett, többek között Ipolynyéken is megfordult körzeti orvosként, később tiszti főorvos Budapesten. Ipolynyéki tartózkodása során vette magához édesapját, Sáska Sándort, akit 1907-ben itt ért utol a halál." E szerint Cecilia nyilván a második feleség lehetett..
Halálhíre: "— Nagy idők tanúja. Gyulai Sáska Sándor negyvennyolcas honvédhuszárhadnagy nyolcvan éves korában meghalt Ipolynyéken. Az elhunyt, a ki ősnemes erdélyi családból származott, pályáját mint kancellista kezdte meg a marosvásárhelyi királyi táblán. A szabadságharcot az erdélyi és az aldunai hadtestben küzdötte végig, több ütközetben kitüntette magát, a piski csatában pedig súlyos sebet kapott. A szabadságharc után a nagyenyedi városi törvényszéknél, később Alsófehérmegyében, mint árvaszéki ülnök, összesen negyvenhárom évig teljesített közszolgálatot."[BUDAPESTI HIRLAP 1907-08-06 ]
|