A feudalizmus (vagy hűbéri rendszer, hűbériség) olyan társadalmi, jogi, gazdasági és politikai berendezkedés volt, amely a hűbérurak, vazallusok és szolgák közötti kölcsönös magánjogi kapcsolatok rendszerére épül. Maga a szó a „feudum”(földbirtok) szóból ered. A feudalizmusban összeolvadt a birtoklás és a kormányzás, a földet birtokló réteg gyakorolta a felségjogokat is.
A hűbéri rendszer a középkori Nyugat-Európában alakult ki, itt a feudális függésnek láncolatos módja terjedt el – azaz lehetett valaki az egyik viszonylatban vazallus, a másikban hűbérúr. A középkori Magyarországon ezzel szemben – leszámítva a nemesség királynak való alárendeltségét – a földbirtokhoz kapcsolt feudális függelmi láncolat nem alakult ki – csak birtokos nemes és birtoktalan jobbágy volt.
A feudális gazdálkodási rendszer hosszú évszázadokon keresztül jól megfelelt a kor gazdasági és közigazgatási lehetőségeinek; és a jobbágyság messzemenően nem volt olyan módon és mértékben a földesura kénye-kedvének kiszolgáltatva, mint azt az 1950...1990-es évek ideológiai indíttatású félremagyarázása sugallta. A földesúr és a jobbágy kapcsolata az Urbáriumban rögzítettek szerint szabályozott volt, mely kapcsolatban mindkét félnek írásban rögzített jogai és kötelességei voltak.

Urbárium

Az Urbárium lényegében nemesi birtok legfőbb munkaerőgazdálkodási nyilvántartása volt, részletesen leírta a földesúri birtok kiterjedését és jövedelmeinek forrását, az úrbéres népességet, annak föld- és állatállományát, szolgáltatásaikat és egyéb kötelezettségeit. és rögzítette, az uraságnak a jobbágyaival szembeni kötelezettségeit is.
Az Urbárium szabályozta a földesurak és a jobbágyok közötti jogviszonyt ‒ mindkét félhez jogokat és kötelezettségeket is rendelt. Ez a jogviszony hosszú évszázadokon keresztül jól megfelelt a kor gazdasági és közigazgatási lehetőségeinek; és a jobbágyság messzemenően nem volt olyan módon és mértékben a földesura kénye-kedvének kiszolgáltatva, mint azt az 1950...1990-es évek ideológiai indíttatású félremagyarázása sugallta.

A földesúr kötelességei:

• Jobbágytelek biztosítása
• Közlegelő használatbiztosítása
• Erdő (nádas) használat biztosítása
• Szabályozott kocsmatartás (ennek keretében az év meghatározott időtartamában volt  csak joguk a jobbágyoknak saját borukat kimérni)
• Vadkárok elleni védelem
• A jobbágy személyének és vagyonának védelme. A földesúr jobbágyainak aktív magánjogi pereit nemesekkel szemben mint felperes viselte.A földesúr tartozott a jobbágy gyermekeinek gyámságát viselni. A szülők halála után vagyonukat a földesúr részéről kiküldött tiszt a bíró és az esküdtek jelenlétében összeírta. A hagyatékkal a végrendelet értelmében jártak el, ha ilyen nem volt, a hozzátartozók érdekében a földesúr elrendelte a hagyaték eladását, vagy a vagyonkezelést az általa kirendelt gyámra bízta, aki azt bizonyos díjázás fejében a földesúr ellenőrzése mellett vállalta el. Az árvák eladott vagyonának gyümölcsöztetéséről is a földesúrnak kellett gondoskodni.

A földesúr jogai:

• A jobbágyok szolgáltatásainak igénylése;
• A vám- és révszedés joga, de nem fizettek a jobbágyok sem saját, sem idegen vám- és révhelyeken, ha a földesúr szolgálatában keltek át;
• Húsbehozatal és a mészárszéktartás joga.( Ha a földesúr olyan mészárszéket tartott fönn, melyből az igényeknek eleget is tudott tenni, a jobbágy, ha húst hozott a faluba, azt elvesztette és 3 napi kézi robottal bűnhődött);
• Malomtartás joga (de a jobbágyokat nem volt szabad arra kényszeríteni, hogy a földesúr malmában őröltessék gabonájukat);
• Elővásárlási jog a jobbágyok mezőgazdasági és ipari termelvényeire. ( Azonban a vásárlásnak a piaci áron kellett történnie.)
• Úriszék tartása.

A jobbágyok kötelességei:

A jobbágyokat állami adók (hadiadó, háziadó, katonák élelmezése és továbbszállítása), egyházi adó (tized a föld terményeiből és az állatszaporulatból ), valamint az alábbi úrbéri szolgálatok terhelték:

• Füstpénz (házadó): Minden jobbágy, tekintet nélkül telke minőségére és minden házas zsellér évi 1 Ft füstpénzzel adózott földesurának, melynek felét Szt. György (ápr. 24.), felét Szt. Mihály napján (szept. 29.) kellett megfizetnie.
• Kötelező ajándék (subsidium): különleges alkalmakkor (fogolykiváltás, lakodalom, újmise, országgyűlési költség stb.) a földesúr rendkívüli kifizetéseket is igényelhetett jobbágyaitól
• Kilenced: Az egyházi tized teljesítése után a maradékból a földesúrnak járó rész (vagyis ugyanúgy a teljes termés egytizede, mint az egyházi tized)
• Ajándékok: A földesúr udvarházának háztartásához az 1514. évi úrbéri rendelet szerint jobbágytelkenként évi 2 csirkével, 2 kappannal, továbbá 12 tojással kellett hozzájárulni. 30 teleknek 1 borjút kellett szolgáltatni. Ezeket az ajándékokat a borjú kivételével pénzen is meg lehetett váltani.
• Robot: a jobbágy kötelező ingyen munkája a földesúr birtokán vagy háztartásában. Tulajdonképpen a föld használatáért adott járadéknak ‒ a termény, ill. pénzadó mellett ‒ egyik, ezekhez arányosított része. A korai feudalizmusban a jobbágyok fő szolgáltatása, amit az árutermelés fejlődésével egyre inkább a pénzjáradék váltott föl. Az 1514. évi törvény heti 1 napban maximálta, de az 1570-es évektől a földesurak az urbáriumokban heti 2-3 napot is kikötöttek. Az 1767-es úrbérrendezéskor az egésztelkes jobbágy évi 52 nap igás robottal, vagy 104 nap kézi munkával; a házas zsellér 18, a házatlan zsellér 12 nap munkával robotolt, az igás robotot szántáskor 4, egyébként 2 állattal kellett végezni. Mennyisége azonban nem volt szigorúan szabályozott, az egyes urbáriumokban alapvetően a termény- és pénzadókkal fordítottan arányítva szabták ki.
• Hosszú fuvar: 4 egész telkes, v. a kisebbek ennek megfelelő arányban egymás közt megállapodva, 4 ökrös igával évi egyszer 2 napi járóföldre tartozott fuvarozni, amikor az úrnak szüksége volt rá, de nem a nagy mezei munkák idején és nem túl sáros utakon. Ha a jobbágy a fuvarral 2 nap alatt nem jutott el rendeltetési helyére, a többletet beleszámították a robotba, ugyanígy a visszatérésre fordított időt is, ha akkor is megrakták szekerét. A fuvarral felmerülő rév-, vám- és egyéb költségeket a földesúr tartozott fedezni.

A jobbágyok jogai:

• Ún. faizás: a jobbágyok joga arra, hogy a földesúr erdejéből tűzi-, és épületfához, szerszámaik javítására szükséges fához jussanak. Hasonló volt a nádlás joga: a jobbágy a tetőfedéshez szükséges nádat a földesúr nádasából megkaphatta.
• Kocsmatartás (az év meghatározott szakában a jobbágyközség bort mérhetett. Ha a község határában termeltek bort, ez az időszak Szt. Mihálytól (szept. 29.) Szt. Györgyig (ápr. 24.), ha máshonnan hozták, csak karácsonyig tartott. Az év többi részében a borkimérés joga a földesurat illette, aki egész évben másfajta szeszt is kimérhetett, s a bort is akkor, ha utasok befogadására alkalmas vendéglőt tartott fenn. Ha a jobbágyok bora elfogyott, a földesúr hamarabb is kezdhette a kimérést.
• Közlegelő használat
• Makkoltatás: úrbéri juttatás volt, mint a sertéshízlalás legolcsóbb formája. A jobbágy disznót makkoltathatott a község határában levő földesúri erdőben csekély pénzbeli ellenszolgáltatásért
• Öröklés: A jobbágyi végrendelkezést korlátozta birtokának jogi természete, s ha örökös nélkül halt meg, a földesúri öröklési jog. (A jobbágy csak szerzett birtokáról rendelkezhetett szabadon, ősi ingatlana fiait illette meg. Ha fiai nem voltak, a jobbágy csak ingóiról és szerzett ingatlanai feléről rendelkezhetett. Ősi ingatlanai és a szerzettek fele ekkor a földesúrnak jutott.)