Pesten jogot végzett. Temes megyében 1845—48-ig mint tb. alügyész működött, és részt vett az ellenzék küzdelmeiben. 1848-ban honvéddé lett és e miatt a szabadságharc befejezte után büntetésül az osztrák hadseregbe sorozták. Két évig Olaszországban katonáskodott. 1851-ben tért haza, az írói pályára lépett.
1852-től évente mutatta be darabjait a Nemzeti Színház. Nagy színpadismerettel, ügyes szerkesztéssel írta a francia iskola hatását mutató vígjátékait. F.M. Estve és reggel (1853); A szép Marquisné (1854); Celestina (1856); Gazdagság és szegénység (1857); Nőm meghalt (1857). – Ir. Prém L.: K. L. élete és drámaírói pályája (1915).
Házasságot kötött Komlóssy Ida színésznővel,lányuk Ilma  Magyar u 8. sz. lakásukon született.

Halálhírét a családi gyászközlemény mellett a korabeli sajtó is kommentálja: 

 

Kövér Lajosné szül. Komlóssy Ida, maga, úgy leánykája Ilma, nemkülönben testvére Komlóssy Paulina, továbbá nagybátyja Kövér János és ennek neje; ugyszinte sógora Kövér Károly, sógornője Kövér Tódorné szül. Kövér Janka, valamint unokavére Fekete József és neje, úgy többi rokona nevében is fájó szívvel tudatja forrón szeretett férjének, illetőleg édes atyja, sógora, testvére és unokaöcscsének Kövér Lajos köz és váltóügyvéd és a „Jövő“ czimü politikai lap szer kesztőjének f. évi april 11 kén éjjeli 11 1/2 órakor életének 38-ik, boldog házasságának 6-ik évében, 17 napi szenvedés után agyhagymázban történt gyászos kimultát. Az Üdvözültnek hült tetemei f. hó 14-én délutáni 4 órakor fognak a római kath. szertartás szerint beszenteltetni, s a kerepesi-ut melletti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő sz. miseáldozat pedig ugyancsak e hó 15-én délelőtti 10 órakor a sz. Ferencziek egyházában fog az urnák bemutattatni. (Lakása : kerepesi ut 5-ik szám.)

" Kövér Lajos, a közdevességü szinműiró, a „Jövő“ szerkesztője, e hó 11-ikén éjjel jobb életre költözött. A férfikor delén, munkássága teljes erejében vitte őt el közölünk a halál. Pár héttel ezelőtt még egézséges, életerős férfi volt, de az agy-tiphus, mely őt nehány nap előtt megrohanta, földi pályájának véget vetett. Kövér Lajos Temesmegyében Rátóton (sajtóhiba!), 1825-ben született. Forradalom előtt Aradmegye tisztviselői sorában, az ellenzék egyik hatalmasabb szónoka volt. A sors úgy hozta magával, hogy 1849- től 1852-ig életét a katonaságnál töltse. — 1853- ban mint szinműiró lépett föl, s e nálunk még elég hálátlan tér volt az, mely munkásságát leginkább jellemző s melyen oly sikerrel működött, hogy nevének maradandó emléket állított föl. Színmüvei három nagy kötetben jelentek meg, s azokat a közönség tetszéssel fogadta. Most kesergő özvegyével, Komlósy Idával, — ki nemzeti színházunk egyik érdemteljes szinésznője, — hat évet töltött boldog házasságban. Becsületes ember s hazáját hiven szerető polgár volt. Áldás emlékezetére! " [POLITIKAI UJDONSÁGOK 1863-04-16]

"Nemzeti irodalmunk ismét egy tehetség es és munkás tagját veszité el. Kövér Lajos a sikerült vigjátékáiról ismeretes szinműiró, s utóbbi időkben a „Jövő“ czimü politikai lap szerkesztője f. hó 11-ikén éjjel hagymázban meghalt. A boldogultat, kit élte delén 38 éves korában ragadott el körünkből a kérlelhetlen halál, hű neje Komlóssy Ida s egy kis leánya siratják, őszinte részvéttel osztozván fájdalmukban az elhunyt nagyszámú barátai, tisztelői és minden irodalombarát. Áldás emlékezetére." [NEFELEJTS 1863-04-12]

A Vasárnapi Ujság 1905 okt. 5-i száma/ Az «Arany ökör».— Régi pesti emlékek . —Irta Porzó./ c. cikke érzékletesen emlékezik meg alakjáról:
"Kövér Lajosnak — ki tudja azt ma már, ki volt ? — sűrűn adták elő darabjait a Nemzeti Színházban. Volt gondja rá, hogy mindenik színművében hálás szerep jusson Komlóssy Idának, annak a bájos asszonynak, a ki utóbb holtig szeretett, boldog felesége lett. Hogy a mai szerzőket is rázogatja a hideg a premiere előtt: az természetes. De a lámpaláznak olyan gyötrelmei szerzőt sem azelőtt, sem azóta nem szitáltak meg, mint szegény Kövér Lajost. Az a mindig józan ember a döntő est előtt csakúgy ontotta magába a rumos teát, hegyébe meg szilvóriumos glázlik olvasatlan számával toldotta meg, mert hogy akkor még nálunk nem találták fel a cognacot. Aztán jobbról-balról támogattatva magát híveivel, elvánszorgott a
színházig. Bizony egy kicsinyég szüksége is volt erre a baráti támogatásra. De hogy a színfalak mögé lépett, a nagy szorongásban menten kijózanodott. Hanem aztán, előadás után! Főképen olyankor, ha jól szolgált a szerencse,
volt is nagy muri az «Arany ökör»-ben! Ráment az első est osztaléka, de még a tizedik előadásé is, pedig volt olyan darabja, hogy csak egyszer adták egymás után. De a murival győzte azért, mert gazdag ember volt ós jó pajtás."

Magyar életrajzi lexikon:
Nagyváradon, majd Pesten joghallgató. 1843-ban joggyakornok. 1845-től 1848-ig Temes vm.-i hivatalnok. Részt vett a reformkori ellenzéki politikai mozgalmakban. A szabadságharc bukása után büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe s Itáliába vitték. 1851-ben leszerelt, s hazatérte után az irodalomnak élt. 1861-ben a Trombita, 1862–63-ban a Jövő c. lapot szerk. Az abszolutizmus korának egyik legtermékenyebb színpadi szerzője volt. 1852–1863 között 18 művét mutatta be a Nemzeti Színház. A legjobbakat a vígjáték műfajában alkotta. Felesége Komlóssy Ida színésznő volt. – M. Színművei (I–IV. Pest, 1860); A megbukott tőkepénzes (Víg beszély, Esztergom, 1882). – Irod. Prém Lóránd: K. L, élete és drámaírói pályája (Bp., 1915).