Krammer György néven született, apja Krammer József Erdélyből származó, hajdúdorogi főjegyző, anyja Balogh Ágnes volt.

Nagybányán érettségizett, A debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadámián 1925-ben oklevelet kapott, majd1933-ban - már Komlóssy György néven  - a debreceni egyetemen bölcsészettudományi doktorátust szerzett.
Felesége ditrói Puskás Margit, akinek édesanyja Komlóssy Irma (J003). Irma vonalán fiú ági Komlóssy leszármazott nem volt, de a K. nevet mindenképpen szerette volna tovább vinni. Ezért vejét, Györgyöt 1931-ben a házasságkötéskor jogilag örökbe fogadta, aki így már Komlóssy néven kötött házasságot.

1934-ben szakdijnok, kinevezik m. kir. mezőgazdasági kisérletügyi segédvegyésszé, 1937-ben m. kir. mezőgazdasági kisérletügyi asszisztens, kinevezik m. kir. mezőgazdasági kisérletügyi adjunktussá, 1940-beni II. osztályú főadjunktus Budapesten.1940-ben Edély visszatérte után a földművelésügyi minisztérium az ő vezetésével egy növényegészségügyi szakbizottságot küldött  Kolozsvárra (Sajtóhír: "Miután Erdély növényegészségügyi szempontból rendkívül elhanyagolt állapotban volt a visszacsatolás idején és a húszéves mulasztásokat csak nagy munkával és tetemes költséggel lehet majd orvosolni. A bizottság egyidejűleg megkezdte a megyei növénytermelési körzetek szervezésének előkészítését is.") 1942-ben fizetéstelen adjunktus a M. kir. József nádor Múszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági- és Állatorvosi karán.  1942-ben M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium erdélyi kirendeltség felülvizsgálója. 1943-ban Kolozsváron kísérletügyi főadjunktussá nevezik ki. 1944-ben M. kir. Növényörökléstani és Nemesítéstani Kutató Intézet főadjunktusa. 1945 után  a kutatóintézetből Bogyiszlóra helyezik, ahol a paprikanemesítéssel komoly eredményeket ért el.1946-ban a közszolgálatból elbocsátják, majd 1955-ben a Növényfajta Kísérleti Intézet növénykórtani kutatójaként, 1960-ban az Országos Agrobotanikai Intézet osztályvezetőjeként említik.1976-ben a  fűszerpaprika-termesztés érdekében kifejtett eredményes kutatómunkássága elismeréséül dr. Komlóssy György nyugdíjas tudományos munkatársat
MINISZTERI DICSÉRET-ben részesítették.

Botanikusként tudományos munkát a növénykórtan és növénynemesítés - különösen a paprika- dohány- és burgonyatermesztés területén végzett,  .
 A  Növényörökléstani  és Nemesítő Kutató Intézet főadjunktusa, több szakmai könyve jelent meg .A flamand botanikusról elnevezett Clusius-emlékérem kitüntetettje.

Ebben az évben aranydiplomás mezőgazda oklevelet kaptak a debreceni Agrártudományi Egyetemen
DR. KOMLÓSSY GYÖRGY tudományos osztályvezető, tiszteletbeli felsőfokú gombaismerő, aki a több évtizeden át végzett kutató munkássága alapján külföldön is ismert szaktekintély. [MIKOLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK 1975]

Lakcíme1940-ben :Bp. XII. Márvány u 29.
Halálakor Budapest, Föld u. 65 . alatt lakott.

Halálhíre: " Fájdalommal tudatjuk, mindazokkal. akik szerették és ismerték, hogy dr. Komlóssy György, a természet-tudományok odaadó híve és művelője, a magyar növénynemesítés lelkes munkása, életének 84. évét betöltve, 1984. február 18- án, lelkében békével, csendben elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatását február 29-én, 14 órakor az óbudai temetőben tartjuk. Gyászoló szerettei." [MAGYAR NEMZET 1984-02-26]

A MIKOLÓGIÁI KÖZLEMÉNYEK 1984. évi 1. számban megjelent nekrológja:

"1984. február 18-án, 84 éves korában elhunyt DR. KOMLÓSSY GYÖRGY aranydiplomás mezőgazdasági mérnök, volt tudományos kutató. Mint a növénynemesités évtizedeken át lelkes szakemberének, számos publikációja jelent meg, tudományos eredményeit külföldön is ismerték. Növényvédelmi kutatómunkája során a növényi kórokozó gombákkal is sokat foglalkozott, igy azok kiváló ismerőjeként értékes felfedezésekkel gazdagította a tudományt.
Később részt vett a felsőfokú gombaismerői tanfolyamon is, és mint gombaszakértő, társaságunk tagja lett. Értékes előadásaival, élénk részvételével éveken át buzgón fáradozott azon, hogy emelje egyesületi életünk színvonalát. Ennek elismeréseként Társaságunk a Clusius emlékéremmel tüntette ki.
Magas kora és megromlott egészségi állapota ellenére, még az utóbbi években is sokszor üdvözölhettük körünkben, ahol most jellegzetes egyéniségére visszaemlékezve jelenlétét nélkülözni fogjuk. DR. KALMÁR Z. "