1860. jún. 17-én ment feleségül bilkei Gorzó Bálint földbirtokoshoz, későbbi Bereg megyei alispánhoz. Dúsgazdag, de nagy lábon élő férje a birtokkal igen hanyagul bánt, náluk kezdődött  az ősi Komlósy-birtok elvesztése. 1877-ben, majd 1878-ban, 1880-ban és 1881-ben  is "a munkácsi káptalan Markos Mihály ungvári lakos képviseletében, Komlósy Piroska komlósi lakos elleni végrehajtási ügyében a komlósi 4. sz. tjkvben foglalt Komlósy Piroska nevén álló ingatlanok összesen 2950 frt becsértékben, továbbá a komlósi 3. sz. tjkvben foglalt ingatlanoknak Komlósy Piroska nevén álló része 42642 frt, vagyis összesen 45592 írt kikiáltási becsáron "  kéri  birtokai  árverezését, de mások felé is óriási adósságok terhelik.    A BUDAPESTI KÖZLÖNY-ben 1881. január 27-én  is  árverési hirdetmény jelent meg ellene:  "A beregszászi kir. tkvi osztálya részéről köztudomásra hozatik, miszerint Goldstein Hermannak, Gorzó Bálint és neje Komlóssy Piroska elleni v.hajtási ügyében 1200 kereszt gabona, 2520 frt, 400 kereszt búza 740 frt, 200 kereszt zab 290 frt, 400 öl gyertyán fa 1040 frt, 10 ökör 800 frt, 25 fejős tehén 750 frt, 12 bivaly 600 frt, 25 darab marha 625 frt, 300 köböl tengeri per 4 frt 1200 frt, 600 öl gyertyán fa per 2 frt 1200 frt, 125 napi szántó föld őszi vetés gabona és búza per 10 frt 1250 frt vagyis összesen 11015 fit értékű ingóságok, továbbá a komlósi 4. számú tjkvben foglalt Komlósi Piroska nevén álló ingatlanok összesen 64280 frt becsértékben, vagy is összesen 75295 frt becs, illetve kikiáltási árban és pedig az ingóságok szükség esetén az első határ napon becsáron alul is, az ingatlanok azonban az első határ napon csak becsáron felül 10% bánatpénz vagy annnyi értékű árfolyam szerinti állampapírok előleges letétele s 3 részletben 18 havi időközökbeni fizetés mellett 1881. évi április hó 4-ik és szükség esetére május hó 4-ik napjainak d. e. 10 óráján Komlós község bírájának házánál nyilvános árverésen elfognak adatni." A kikiáltási ár nagyságára jellemző, hogy a forint akkori értékén ez 836 kg színezüstnek felelt meg- ami 2017-es árfolymom mintegy 110 millió Ft lenne! 1882-ben a Magyar Földhitelbank kér végrehajtást ellene komlósi ingatlanokra 12000Frt becsáron. Hasonló árverezést hirdettek 1889-ben a bilkei uradalomhoz tartozó Miszticze, Lukova, Bilke és Szajkófalva községek határában levő  ingóságokra 1888 frt tőke és kamatai fejében - és más esetekben is.
 Férje 1891 évi halála után a zsidó hitelezők férje  további   váltóit egy szatmári banknál beváltották. A bank a Komlósy-birtokot eladóvá tette. Veje, Szabó Elek ügyvéd megegyezett a bankkal,hogy nagyszőlősi házát eladja,és abból törleszti az adósságot. A bank azonban összejátszott a hitelezőkkel, és a birtokot potom áron mégis  eladta Steinberger Berkunak, aki rövidesen csak a legelő eladásából fedezte a teljes birtok és a kúria vételárát.

Piroska ekkor a komlósi udvarházba költözött (ami azért maradt meg, mert anyja korábban  ezt unokája Gorzó Mária nevére iratta. Hamarosan ez is elúszott, mert vejének öccse Tóth Gábor(Gyula?) kövesdi jegyző rábeszélte,hogy adja el neki. A vevő rábeszélte a hiszékeny asszonyt, hogy a félvételár kifizetése után írja alá a szerződést, mert csak így kap hitelt a banktól a vételárra. A vevő a továbbiakbansemmit nem fizetett. Az így megkapott fél vételárból vett egy házat Munkácson, ahol bérlőket tartott. Később ezt a házat is eladta,hogy Ilona lánya taníttatását fedezze, és Mária lányánál Ilosván, majdf Ilona,tanítónő lányánál a Zólyom megyei Zay-Ugrócon,később pedig a Bereg megyei Iványiban élt, ahol 74éves korában meghalt.

Gyermekei: Gorzó Izidóra (Neszta, Szabó Elekné), Gorzó Nándor mérnök  (tőle ered a Komlósyak a mongol eredetének elmélete), Gorzó László bányamérnök, Gorzó Mária (Tóth Lajos járásbíró felesége),Gorzó Bálint  görögkatolikus pap az USA-ban, Gorzó Ilona (Manajló Tivadarné)

Dédunokája volt Bendász István beregszászi görögkatolikus pap, aki sok adatot gyűjtött össze a Komlósy/Komlóssy család történetéből. A Szovjetúnióhoz csatolás után István  nem fogadta el a görögkatolikus egyház beolvasztását a pravoszláv egyházba,amiért 1949-ben 25év gulagra ítélték. 1955-ben rokkantan szabadult. 1957-ben missziós lelkész karagandában az elűzött németek között. 1959-ben ismét letartóztatják, de betegsége miatt elengedik.Ezután Beregszászban  -egyedüli hozzáértőként -a levéltár  latin nyelvű középkori okleveleinek a feldolgozását végeztették vele -  cinikus módon formálisan  éjjeliőri státusban (és fizetéssel). Meghalt 1991-ben.

A 80-as években K. Albert családkutatási munkája során felkereste, és sok információt kapott tőle.