Józsefvárosi (VIII. ker) esküdt (1873), 1875-ben beválasztják a kerületi iskolaszékbe.Később helyettes előljáró, majd előljáró (1882), a fővárosi bizottság választmányi tagja(1874), a koronás arany érdemkereszt kitüntettje : " Tegnap délelőtt 10 órakor nyújtotta át Ráth Károly főpolgármester Komlóssy Lászlónak, a VIII. ker. elöljárójának az ő felsége által neki adományozott koronás arany érdemkeresztet. " [BUDAPESTI HIRLAP 1886-11-02 ]

1878-ban fiával együtt részt vesz  Józsefvárosban a Deákkal szembenálló "mérsékelt" ellenzéki Szabadelvű párt helyi szervezetének megalakitásában.
1880-ban szerepel a VIII ker " 6 évi működést igazoló esküdtek/pótesküdtek"  listáján.1883-ban a fővárosi képviselőtestület uj tagjai között említik. Hosszú időn át előljárósági tisztviselő, azonban  Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1891. évi február hó 4-én tartott rendes közgyűlésén " Ráth Károly főpolgármester ur ... sajnálattal jelenté be, hogy Komlóssy László, a VIII. kerület elöljárója egészségi okokból ez állásától visszalép." Pár hónappal később  "az üresedésbe jött árvaszéki ülnöki állásra Komlóssy Lászlót jelölték ki. "
Neve felkerült az 1894-ben összeállított virilista-listára.

A fővárosi  előljáróság 1895. márc. 20-i ülésen még részt vett, a július 24-i ülésen már halálát jelentik be.

Lakása Bp.VIII. Nap-u. 8, mely házat 1872-ben építteti. (fennmaradt építési terveit az Ars Hungarica1987. közli.
1893-ban  közjegyzői letétbe helyezi végrendeletét.
Nevét a bizottsági jegyzőkönyvek a legkülönbözőbb írásmóddal (-si, -sy, ssy) közlik, gyászjelentésén Komlóssi szerepel, de fia már mindenütt Komlóssyként szerepel.

A FŐVÁROSI LAPOK 1895.június19-i száma így emlékezik meg róla: —" Egy volt elöljáró halála. A Józsefvárosnak volt elöljárója, Komlóssy László fővárosi bizottsági tag, ma éjjel 12 órakor, rövid szenvedés után, 71 éves korában meghalt. Komlóssy egyike volt a főváros legtekintélyesebb és legderekabb polgárainak, a ki 17 éven át mint esküdt és két czikluson át mint a Vili. kerület elöljárója szolgálta a közügyeket. Az elöljáróság ügyeit példás szigorúsággal vezette, rendet tartott minden dologban, de azért meg tudta őrizni polgártársai szeretetét és bizalmát, Hivatalától gyöngélkedése miatt vonult vissza. Azóta folyton betegeskedett, mig végre régi baja, az asztma az éjjel megölte. Halálát fia, Béla, biztosítási főtisztviselő és két unokája gyászolja. Az elhunytat a Nap-utcza 8. sz. gyászházban tették ravatalra s onnan lesz a temetés holnap, szerdán, délután 4 órakor. A temetésen a józsefvárosi polgárság és a VIII. kerületi józsefvárosi kör tagjai testületileg jelennek meg".
A PESTI HIRLAP 1895-06-19 "Fogadják mindazok, kik feledhetlen atyám, Komlóssy László elhunyta alkalmából fájdalmunkat részvétnyilvánitásuk által enyhíteni iparkodtak ; és mindazon testületek, nevezetesen a mélt. Ráth Károly főpolgármester ur vezetése alatt megjelent küldöttség, a VIII - ker. elöljáróság, a VIII . ker. kör, stb., stb., kik a végtisztességen megjelentek, legöszintébb köszönetünket.
Komlóssy Béla és neje "
Érdekes adalékot találunk hivatalnok-kora előtti életéhez a PESTI NAPLÓ 1906-12-23-i cikkében (Egy öreg műhely emlékei. Irta: Zuboly):
"Barátságosabb idők jártak a zsurnalisztikában, mikor Rákosi Jenő, mint fiatal, kezdő iró, .1867-ben a Pesti Naplóhoz került. ...
Köztársasági elvek uralkodtak még a fizetésekben is. Legkisebb fizetés havi 100 forint volt, de ez volt a legnagyobb is. Leghatalmasabb embere Kemény Zsigmond és K irályi Pál lett volna a szerkesztőségnek, de csak képzeletben mert az igazi hatalom Komlóssy László kiérdemesült huszár volt, a szerkesztőségi szolga, kinek egy szobából és konyhából álló lakása a szerkesztőség és Kemény kétszobás utcai lakása közé volt ékelve. Hol fedezte fel Kemény ezt a Csehországot, Óperenciás tengert és Páduát megjárt keménykötésii magyart, senki sem tudta, de ß ott volt kövértermetü cseh feleségével és lehetetlen volt jelenlétét naponként és óránként nem érezni."
Azt, hogy ez kétségkívül rá vonatkozik, a VASÁRNAPI UJSÁG-ban ( 1895-06-23) olvasható gyászhíre igazolja: "KOMLÓSSY LÁSZLÓ, fővárosi bizottsági tag, sok ideig a VIII. kerület elnöke, ki önmaga küzdötte föl magát, s egy időben b. Kemény Zsigmondnak, a «Pesti Napló» nagynevű szerkesztőjének belső embere, úgy szólva mindenese volt."