A máramarosszigeti ref.kollégiumnak1771-ben 12 évesen csengeri, 1775-ben pedig sályi illetőségű diákja, ennek alapján valószínűsítjük származását.
1785-ben ő váltja a sályi ref.pap tisztségében Andrást (X016) Esete az egyházközség történetében talán a legnagyobb botrányt okozta. A vizitáció előtt megvádolják, hogy cenzorait tudatlannak nevezte, és azt állította, Jézusnak nem volt és nincs emberi lelke.
Mivel állítását nem vonta vissza,1786-ban eltiltották a szószéktől, de mivel a Helytartótanács épp ebben az időben tiltotta el a rektorokat a prédikálástól, nem meneszthették rögtön, mert lelkész nélkül maradt volna az egyház. A következő egyházmegyei gyűlés azonban megfosztja hivatalától. Az üggyel nem csak az egyházkerület, de a debreceni magisztrátus, sőt a Helytartótanács is foglalkozott.
1791.Alsómisztótfalun  lelkész.A felekezeti villongások alatt a szatmári püspök megbízottai el akarták venni a templomot- Komlósi Sámuel pedig kész volt átadni a kulcsokat az elöljáró plébánosnak. De a gyülekezeti tagok „erélyes” közbelépése meggyőzte a lelkészt, s végül nem adta át a templomot. Valószínű, hogy az eset összefügg azzal, hogy alig 2 év szolgálat  után a gyülekezete innen is elűzte.

Őt véljük azonosítani az alábbi információval: "...az 1700-as években akadt olyan, a Gömör–Tornai-karsztot valóban
ismerő szakíró, KOMLÓSI SÁMUEL református lelkész, aki maga is bejárta a Baradlát"...  Ez kiderül Losontzi Istvánnak az iskolai oktatás számára írt Hármas kis Tükör című könyvének  KOMLÓSI SÁMUEL által átdolgozott, kibővített, 1788. évi váci kiadásában "Az Tsudálatos Baraglya" című, az aggteleki cseppkőbarlang első magyar nyelvű leírásából.