A Komlóssy (Komlósy) család honlapja
címer
Családunk címere
Címerleírásunk:

Négyfelé osztott pajzs

...az első veres osztályban arany királyi korona

...a második kékben kivont kardot tartó páncélos kar könyököl

...a kék harmadikban két egymással szemben úszó hal

...a negyedik, veres mezőben két élő fa látszik

..a pajzs fölötti sisak koronájából egy magyar vitéz emelkedik ki, vállán egy rúdról lecsüngő két halat cipel

...a pajzst jobbról arany és kék, balról ezüst és veres foszladék környezi

 

további Komlóssy címerek
  Komlóssy címeradományok
A címerről…
A címerek létrejötte szoros összefüggésben volt a lovagság kialakulásával, a lovagi hadviseléssel. A csatában a páncélt viselő lovagoknak szükségük volt valamilyen ismertetőjelre, mely alapján meg lehetett őket különböztetni a tömegben. Erre alkalmas volt a pajzs és a sisakdísz.
Így alakult ki a címer, ami olyan, meghatározott szabályok szerint megszerkesztett, a pajzsra helyezett mértani formákból és stilizált képekből álló, általában tartós használatú és örökölhető színes jelvény volt, amely tulajdonosaik azonosítására szolgált. A címer később grafikai jelképpé alakulva függetlenedett természetes hordozójától, a pajzstól.
A magyar köznemesség körében a címerhasználat Zsigmond király uralkodásától kezdve általános lett. A címer tulajdonosa címeréhez adomány révén jutott. A címeradományozás általában uralkodói jog volt – és mint ilyen komoly illetékfizetési kötelezettséggel járt. A címeradomány (armalis) azonban csak az illetékes vármegyében kihirdetve (iktatva) lépett életbe.
Kevésbé köztudott, hogy a címeradomány nem kötődött a nemességhez, és nem is adott automatikusan nemességet. Előfordult tehát, hogy a jobbágyok is kaptak címereslevelet, amennyiben kellő pénzt és befolyásos támogatót tudtak szerezni. Az armalis védelme alatt azután – jobbágy eredetüket letagadva – megkísérelték kivonni magukat a földesúri terhek teljesítése alól. Ezért előírták, hogy „ . . .az armalisleveleket azoknak megnyerője abban a vármegyében köteles kihirdetni, melyben köztudomás szerint lakik"; sőt: „Címeres nemesleveleket pedig jövőre a jobbágyházakban lakó parasztoknak az ő földesuraik ajánlata és beleegyezése nélkül ne adjanak."
Aki látja a tegnapot, az tudja, hogy a mát a holnap fogja követni. Csak aki tudja, hogy a mát őseinek köszönheti, az érti, hogy holnap a gyermekeinek ma lesz; és ez az ő jövője.