A Komlóssy (Komlósy) család honlapja
további Komlóssy címerek
  Komlóssy címeradományok
 
Zsigmond 1418 -as címeradománya

A legrégebbi Komlósy címeradományozásról szóló oklevél Zsigmond 1418.április 4-i Constanzban kelt címeradománya (található: jászói konvent), melyről Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; (Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1901) című kiadványában az alábbiak szerint ismertet:
„A czímernyerők a Tekule-nemzetség sarjai. A fő közöttük Hassági Farkas Márton, aki e kitüntetésre Bosniában, Istriában, Friaulban és Zsigmond király németországi útjai alatt szerzett érdemeket; az adományban részesek még testvérei és rokonai, János, Mocholai János, ÚzfalviDelnei Kakas l és János, Komlósi Márton és János, valamennyien egy ugyanazon nemzetség leszármazottai. E czímerado-mánynyal ismét egy régi nemzetségünk ősi jelvé-nye ment feledésbe. Csak töredékes pecséttani adatok nyomán sejtjük, hogy a Tekule-nemzetség régi czímere két szarvasagancs volt, tehát oly ábrázolás, a melyhez az új czímer semmiben sem ha-sonló. A czímerszerzők utódai, és első sorban a ma is élő Úszfalvi úszok, többé-kevésbbé következetesen ragaszkodtak a Zsigmond királytól kért és kapott czímerhez, mely a jelképesek sorába tartozik, mert minden valószínűség szerint a fő czímerszerzővel megtörtént vadászati eseménynek őrzi meg emlékét.”( Megj. Másutt Komlósi Márton és János Lóránd fiaiként szerepelnek)
E szerint tehát a hassági Farkasok, a delnei Kakasok, a macsolai Mocholayak az úzfalvi Úszok és a komlósi Komlósyak közeli rokonok, és honfoglalási eredetűek lennének. Hasság/Hásság és Delne nevű település több is volt a középkori Magyarországon; sőt Erdélyben(Nagy-Küküllő) és Sáros vármegyében is mindkettő ismert.Mindenesetre a 14.századbeli okiratok a Sáros vármegyei Hasságra vonatkoznak. Macsola(Mocsola) egy Beregszász melletti falu, de Mocsolya néven van Sáros vármegyei falu is. Uszfalva már többet segíz: ez kifejezetten sáros vármegyei település, a Tekule nemzetségből származú Úsz család birtoka volt. 1370-ben "Wzfalua" alakban említik először. Végezetül Komlós sem segít egyértelműen, hiszen Sáros – és Bereg vármegyében is ismert ebből az időből.
A baj az, hogy Komlósy családnévvel ebben az időben Sáros vármegyében fennmaradt okmányokban nem találkozunk. Vannak ugyan név + „de Komlaus”típusú említések a 13-14-ik századi Sáros vármegyei oklevelekben, azonban ezekről egyértelműen nem állapítható meg, hogy a kiegészítő megnevezést a lakhely megjelöléseként vagy családnévként használják-e. Mindenesetre a 14-15-ik századból -amikor a családnevek használata már kialakult – e vidékről Komlósy családnevet említő okirat nincs. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem is voltak e nevet viselő családok, vagy nagyon hamar kihaltak.
Figyelemre méltó adalékot találunk a Sáros vármegyei Komlósról származó Gyármán(Germanus)-tól eredő Bánó család történeténél. Gyármán birtokadományt kapott IV. Bélától Komlósra és még kilenc környékbeli falura, több korabeli oklevél is „Germanus de Komlaus- ként ” említi. A Bánókról az alábbiakat írja Nagy Iván:
„Ősi székhelye Sáros vármegye, hol ősi birtokai nagy részének jelenleg is birtokában ül. A család ősei saját okirataik szerint (A család szives közléséből nyert okleveli kivonatokból és töredékekből. Mikért köszönet.) már IV. Béla ideje előtt ott birtokosokúl tünnek föl. Legelső tudható törzsöke a családnak Vizibor vagy Isabor, kinek Gyármán fiától a Báno családon kivül a még élő Kálnássy és Kükemezey, és már kihalt Bagosi és Gyármán családok származtak. (E szerint Lehoczky id. M. 42. l. hibásan emlit Komlósy, (Kalnásy helyett) Gyarmati (Gyármán) és Körtvélyesy családot is)
Kálnás nevű település valóban van Sáros vármegyében, a Kálnássyakról pedig Kempelen így ír:
Sárosmegyei régi család közös eredettel a tapolylucskai és kükmezei Bánó, a kihalt nádfői és kükmezei Bagos, a kükmezei Kükmezey s a Gyármán családokkal, igy nemzedékrendje a XIII. század első feléig vezethető vissza. .”
A14. század második felében valóban létezett egy Márk és fia János, aki a Gyármán unokája ill. dédunokája volt...
Mindebből az a megalapozott gyanú következik, hogy fenti címert nem Komlósy Márton és János, hanem Kálnásy Márton és János kaphatta hassági Farkas Márton rokonaként! Feltételezhető, hogy a nehezen olvasható oklevelet valamikor valaki félreérthette, míg mások már nem az eredeti okmányból dolgoztak.
Összefoglalva: Bár szinte minden forrás e címert Komlósy-címerként említi, alapos okunk van feltételezni, hogy ez valójában nem Komlósy-címer, de legalábbis nem egy a 16-ik századot megért Komlósy család címere.
 
A beregi Komlósyak címere
Az egyik legáltalánosabban ismert Komlóssy címer. Bár adományozásának körülményeit nem ismerjük, stílusa 17-18-ik századi. Az a tény azonban, hogy a Tatamértól származó rokon családok lényegében ugyanezt használták,  utal a családok közös eredetének századokon át fennmaradó tudatára.
 
Leírása: Kerek talpú negyedelt címerpajzs, az első, vörös mezőben háromleveles arany korona; a második, kék mezőben szablyát tartó, hajlított, páncélozott kar; a harmadik, kék mezőben két, egymás fölött, fönt jobbra, lent balra úszó hal; a negyedik, vörös mezőben két zöld élő fa.
 
 
A pajzson rácsos tornasisak arany sisakkoronával és belőle növekvő magyar ruhás férfialakkal, ki jobb kezével a vállán átvetett rúdon két halat tart, balját csípőjén tartja. A sisak orrdísze (sisaktartó) jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst foszladék.
 
Ezt a címert használták a közös eredet okán a rokon Bilkey, Ilosvay, a Gorzó, a Dolhay és a Lipcsey családok is.
 Esetleg azonos az alábbi címeradománnyal:
Kiadó: Lipót 1 - Pozsony, 1688.01.25
Levéltári jelzet: Y 1 - A Magyar Országos Levéltár Levéltára - Általános iratok - 474/1907.

 
 
 
A komlósi Komlóssyak címere

1629.jan.9-én adományozta Bethlen Gábor Sebestyén fiainak: Mihálynak (B004) és Jánosnak (B005).
Leírása: Kék mezőben a zöld földön egy török áll, akit két oldaról egy-egy leopárd marcangol. A pajzson rácsos tornasisak arany sisakkoronával. Sisaktakaró: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst foszladék.
A Siebmacher egy 1885-ös hivatkozása a debreceni ággal kapcsolatban említi; esetleg ez a címer szerepelhetett Artúr-D022 által 1926-ban a debreceni múzeumnak adományozott festményen.
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 A vajnághi Komlóssy címer
1637. jul. 15-én adományozta I. Rákóczi György Komlósy Zsigmondnak ( C004) (Szatmár megyei levéltár.) Kihirdette 1638. márc. 3-án Máramaros vármegye. A címerrajzot nem ismerjük.
 A borosjenői Komlósy címer
 1648. ápr. 3-án adományozta I. Rákóczi György Komlósy Györgynek(C005). (Gyulafehérvári Levéltár XXIII/61.) A pontos címerrajzot nem ismerjük, a fő címerrajz karddal felövezett, nyilazó páncélos lovast ábrázol.(Magyar Anna . I. Rákóczi György címeradományai Miskolci egyetem BTK 2005./szakdolgozat – ugyanitt utalás a Komozsmonostori Konvent levéltári anyagát tartalmazó CD-re; MOL kiadvány))
 
 
A hosszúmezői Komlósyak címere
1681-ben Komlósy Mihály(L001) és egy ismeretlen Benedek kapta.
 
 
Leírása: Kerek talpú pajzson egy koronán két nyitott szárny között kettős kereszt emelkedik ki. A pajzson rácsos tornasisak sisakkoronával, melyen oromdíszként a pajzs ábrája megismétlődik. A címer színezését nem ismerjük.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Komlóssy 
(ismeretlen ág)

1690.junius 10-én I. Lipót adományozott címeresleveletm a leszármazásában  nem azonosított, de bizonyosan Bereg vármegyei illetőségű Komlóssy Sándornak(X230). Kihirdették 1690. december 25-én Beregszászban.
Leírása: Csücskös talpú kék-vörös osztott pajzson, zöld pajzslábon az első, kék mezőben egy felöltözött kalapos férfi áll, kalapjában három sastoll, felemelt jobbjában egy lándzsát, bal kezében pálmaágat tart tart. A második, vörös mezőben egy torony boltíves kapuval. A pajzson rácsos tornasisak arany sisakkoronával és belőle növekvő férfialakkal, aki jobbjában lándzsát, baljában pálmaágat tart. Sisaktakaró:jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst foszladék.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A bihari Komlóssyak címere
 
Sem a címer adományozója, sem kedvezményezettje nem ismert., csak a bihar megyei eredetet ismerjük.
Leírása:Kék címerpajzsban háromlevelű arany lemezkoronán hajlított, páncélozott kar arany markolatú görbe szablyát tart, melynek csúcsa átszúrja egy törzséről levágott bajuszos török fej nyakát. A pajzson rácsos tornasisak arany sisakkoronával, melyen a címeralakot képező kar van, egy balra néző arany félholddal és három egymás fölött álló (2+1)hatágú arany csillaggal. A sisaktartón jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst foszladék.
 
 
 
 
 
 
 

A debreceni Komlóssyak címere

A debreceni ág címeradományáról csak közvetett bizonyítékok maradtak. Artur (D022) 1926-ban a Komlóssy-család címerét ábrázoló festményt  adományozott a debreceni Déri Múzeumnak,ez azonban a II. világháború során olyan mértékben sérült, hogy később leselejtezték.Fennmaradt azonban Imre (D010)  címeres pecsétnyomója, mely ovális pajzsban két lábon álló, jobbjában kardot tartó szárnyas oroszlánt ábrázol. A pecsétnyomó fényképét a lenyomatot imitáló tükörkép-nézetben mutatjuk be. A címer színezéséről természetesen ennek alapján nincs információnk.
 
 

 
Rokon családok hasonló címerei
 
 
Lipcsey-címer Ilosvay címer
Idézet Petrovay György  Turul 1896-4 számban megjelent 
Az Ilosvay család leszármazása. (Negyedik, befejező közlemény, tizenöt czímerrajzzal.) c. cikkéből:

  "A «Századok» 1888-iki évfolyamának 312. lapján azt írta Thaly Kálmán, Rákóczy Ferencz fejedelem történetírója, hogy egy Zuwaniczen 1735 február 13-án kiállított okmány egyik pecsétjén Ilosvay János ismert családi czímere látható; ha ez így van, akkor valószínűleg valamely külföldi fejedelem – mert Rákóczy nem igen osztogatott czímerleveleket – adta a czímerbővítést, mit aztán Ilosvay János haza írott leveleinek pecsétjéről rokonai s ugyanakkor a Komlósyak, Lipcseyek és a Gorzók is átvettek."

Ez is valószínűsíti azt a feltevést, hogy az ismert  négyelt címerünk 18-i századi eredetű. Ha igaz is, hogy eredetileg az Ilosvayak kapták, akkor is ismeretlenek   a címer rokon családok - így a Komlósyak - általi átvételének körülményei.

 

 

Aki látja a tegnapot, az tudja, hogy a mát a holnap fogja követni. Csak aki tudja, hogy a mát őseinek köszönheti, az érti, hogy holnap a gyermekeinek ma lesz; és ez az ő jövője.