„A czímernyerők a Tekule-nemzetség sarjai. A fő közöttük Hassági Farkas Márton, aki e kitüntetésre Bosniában, Istriában, Friaulban és Zsigmond király németországi útjai alatt szerzett érdemeket; az adományban részesek még testvérei és rokonai, János, Mocholai János, ÚzfalviDelnei Kakas Pál és János, Komlósi Márton és János, valamennyien egy ugyanazon nemzetség leszármazottai. E czímerado-mánynyal ismét egy régi nemzetségünk ősi jelvé-nye ment feledésbe. Csak töredékes pecséttani adatok nyomán sejtjük, hogy a Tekule-nemzetség régi czímere két szarvasagancs volt, tehát oly ábrázolás, a melyhez az új czímer semmiben sem ha-sonló. A czímerszerzők utódai, és első sorban a ma is élő Úszfalvi úszok, többé-kevésbbé következetesen ragaszkodtak a Zsigmond királytól kért és kapott czímerhez, mely a jelképesek sorába tartozik, mert minden valószínűség szerint a fő czímerszerzővel megtörtént vadászati eseménynek őrzi meg emlékét.”( Megj. Másutt Komlósi Márton és János Lóránd fiaiként szerepelnek)

E szerint tehát a hassági Farkasok, a delnei Kakasok, a macsolai Mocholayak az úzfalvi Úszok és a komlósi Komlósyak közeli rokonok, és honfoglalási eredetűek lennének. Hasság/Hásság és Delne nevű település több is volt a középkori Magyarországon; sőt Erdélyben(Nagy-Küküllő) és Sáros vármegyében is mindkettő ismert.Mindenesetre a 14.századbeli okiratok a Sáros vármegyei Hasságra vonatkoznak. Macsola(Mocsola) egy Beregszász melletti falu, de Mocsolya néven van Sáros vármegyei falu is. Uszfalva már többet segíz: ez kifejezetten sáros vármegyei település, a Tekule nemzetségből származú Úsz család birtoka volt. 1370-ben "Wzfalua" alakban említik először. Végezetül Komlós sem segít egyértelműen, hiszen Sáros – és Bereg vármegyében is ismert ebből az időből.

A baj az, hogy Komlósy családnévvel ebben az időben Sáros vármegyében fennmaradt okmányokban nem találkozunk. Vannak ugyan név + „de Komlaus”típusú említések a 13-14-ik századi Sáros vármegyei oklevelekben, azonban ezekről egyértelműen nem állapítható meg, hogy a kiegészítő megnevezést a lakhely megjelöléseként vagy családnévként használják-e. Mindenesetre a 14-15-ik századból -amikor a családnevek használata már kialakult – e vidékről Komlósy családnevet említő okirat nincs. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem is voltak e nevet viselő családok, vagy nagyon hamar kihaltak.

Figyelemre méltó adalékot találunk a Sáros vármegyei Komlósról származó Gyármán(Germanus)-tól eredő Bánó család történeténél. Gyármán birtokadományt kapott IV. Bélától Komlósra és még kilenc környékbeli falura, több korabeli oklevél is „Germanus de Komlaus- ként ” említi. A Bánókról az alábbiakat írja Nagy Iván:

„Ősi székhelye Sáros vármegye, hol ősi birtokai nagy részének jelenleg is birtokában ül. A család ősei saját okirataik szerint (A család szives közléséből nyert okleveli kivonatokból és töredékekből. Mikért köszönet.) már IV. Béla ideje előtt ott birtokosokúl tünnek föl. Legelső tudható törzsöke a családnak Vizibor vagy Isabor, kinek Gyármán fiától a Báno családon kivül a még élő Kálnássy és Kükemezey, és már kihalt Bagosi és Gyármán családok származtak. (E szerint Lehoczky id. M. 42. l. hibásan emlit Komlósy, (Kalnásy helyett) Gyarmati (Gyármán) és Körtvélyesy családot is)

A14. század második felében valóban létezett egy Márk és fia János, aki a Gyármán unokája ill. dédunokája volt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 1648. ápr. 3-án adományozta I. Rákóczi György Komlósy Györgynek(C005). (Gyulafehérvári Levéltár XXIII/61.) A pontos címerrajzot nem ismerjük, a fő címerrajz karddal felövezett, nyilazó páncélos lovast ábrázol.(Magyar Anna . I. Rákóczi György címeradományai Miskolci egyetem BTK 2005./szakdolgozat – ugyanitt utalás a Komozsmonostori Konvent levéltári anyagát tartalmazó CD-re; MOL kiadvány))

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A debreceni Komlóssyak címere

A debreceni ág címeradományáról csak közvetett bizonyítékok maradtak. Artur (D022) 1926-ban a Komlóssy-család címerét ábrázoló festményt  adományozott a debreceni Déri Múzeumnak,ez azonban a II. világháború során olyan mértékben sérült, hogy később leselejtezték.Fennmaradt azonban Imre (D010)  címeres pecsétnyomója, mely ovális pajzsban két lábon álló, jobbjában kardot tartó szárnyas oroszlánt ábrázol. A pecsétnyomó fényképét a lenyomatot imitáló tükörkép-nézetben mutatjuk be. A címer színezéséről természetesen ennek alapján nincs információnk.

 

 

 

 

Idézet Petrovay György  Turul 1896-4 számban megjelent 
Az Ilosvay család leszármazása. (Negyedik, befejező közlemény, tizenöt czímerrajzzal.) c. cikkéből:

  "A «Századok» 1888-iki évfolyamának 312. lapján azt írta Thaly Kálmán, Rákóczy Ferencz fejedelem történetírója, hogy egy Zuwaniczen 1735 február 13-án kiállított okmány egyik pecsétjén Ilosvay János ismert családi czímere látható; ha ez így van, akkor valószínűleg valamely külföldi fejedelem – mert Rákóczy nem igen osztogatott czímerleveleket – adta a czímerbővítést, mit aztán Ilosvay János haza írott leveleinek pecsétjéről rokonai s ugyanakkor a Komlósyak, Lipcseyek és a Gorzók is átvettek."

Ez is valószínűsíti azt a feltevést, hogy az ismert  négyelt címerünk 18-i századi eredetű. Ha igaz is, hogy eredetileg az Ilosvayak kapták, akkor is ismeretlenek   a címer rokon családok - így a Komlósyak - általi átvételének körülményei.