Istvánról Komlóssy Albert Károly korábbi kutatásai alapján ezt írja: "A szabadságharcban esett el , mint honvéd főhadnagy1849-ben." Mára azonban igazolódott, hogy István 1849. augusztus 19-én  még élt, és csak az ezt követő napokban tűnt el;.meghalhatott, kivégezhették, de talán meg is menekülhetett...

 A [FŐVÁROSI LAPOK 1892-17-30] -ban közölt Evva Károly hivatalosnak minősített visszaemlékezése szerint 1849. augusztus 19-én - tehát a világosi fegyverletétel után egy héttel fehér zászlóval érkező orosz küldött érkezett a vár alá: "Egy főtiszt és Posner cs. biztos küldettek ki, hogy a várat feladásra szólítsák. A benn levő harminchárom tiszt és Mezőssy Pál őrnagy-várparancsnok a nagyteremben várta őket, kiket bekötött szemmel e sorok írója és Komlóssy Pista vezettek fel." Az orosz tiszt  a fegyverletétel tényére hivatkozva (amit a várparancsnok még nem ismert) kérte a vár feladását..  A fegyverletétel tényét az oroszok segítségével Görgey a várkapitánynak levélben megerősítette, a vár átadása augusztus 26-án meg is történt. A meghódolt 32 tisztet és 1329 közlegényt az oroszok másnap, azaz augusztus 27-én átadták az időközben bevonuló osztrákoknak.

István további sorsa bizonytalan illetve ismeretlen. Igen érdekes Hiroshi Mataso tokiói tanár, Petőfi és Arany japán fordítójának  1925-ös magyarországi látogatásakor tett nyilatkozata, melyet mellékletben bemutatunk.

Ha a mellékelt újságcikk ténybelileg korrekt, akkor még az osztrákok munkácsi bevonulása előtt megszökhetett, és  Törökországba  menekülhetett, ahonnan tényleg kikerülhetett Amerikába, ahol összebarátkozott egy San Fraciscoban élő japán kereskedővel, és akinek a lányát feleségül vehette. Amerikában születhetett egy Judit névre keresztelt  féljapán-félmagyar lánya, akit nevelhetett magyarként. Az is magyarázható, hogy a félvér kislány az ekkor a  népes san-franciscoi japán közösségből házasodott. Arra nincs utalás, hogy Judit az USA-ban élte volna  le életét, vagy ő költözött Japánba - talán hihetőbb, hogy csak a cikket író gyermeke - minden esetre különös, hogy magyarságtudatát átörökítette gyermekére is- akinek a magyarsághoz kötődése végül hivatásává vált.

Felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben István tényleg életben maradt, miért nem vette fel később  a kapcsolatot a családjával. Az akkori viszonyok között azonban ez  Törökországból is extrém nehéz lehetett volna, a tengeren túlról pedig nyilván a lehetetlenséget súrolta. Így tehát a mellékelt újságcikk igazságtartalma  nem tény- hanem hit kérdése ...