Komlossy (Komlosy) family website
Minilexikon
a címszó kezdebetűje:
ABCEFHIJKLMNOPRSTÚZ
Összes
search expression:

Megyerendszer ˗ a nemesi megye (vármegye)

 A főnemesség hatalmaskodásai arra indítják a szegényebb rendű nemességet, hogy a 15-16. sz.-ban egyesült erővel megalkossa a nemesi közigazgatás alatt álló ún. nemesi megyét: az ősi jognak, szabadságnak e századokon át erős védő bástyáját. Mivel a Szent István alapította szűken, katonai értelemben vett vármegye szó kiüresedett, a nemesi megyét fokozatosan vármegyének kezdték nevezni ‒ de ekkor már a szó közigazgatási értelmezést kapott. Ez a szóhasználat egészen a trianoni országcsonkításig megmaradt.)
Az eddigi ispán szerep kettévált: a központi hatalmat a király által kinevezett főispán (supremus comes) gyakorolta, míg a korábban egyszerűen az ispán helyetteseként funkcionáló alispán (viceispán) ettől kezdve a nemesi önkormányzatiságnak a megyei nemesség által választott első számú vezetője lett.

A nemesi vármegye választott tisztségviselői:


  • Az alispánt a főispán által jelölt négy személy közül a megyei közgyűlés választotta. Az alispán helyettesítésére és bizonyos hatásköri feladatmegosztással önálló jogkörrel is felruházva hozták létre a másodalispáni tisztséget.
  • A szolgabíró kezdetben a nemesek bírájaként a megyei nemesség kisebb ügyeiben illetékes, egy évre választott tisztviselő volt – később azonban a jobbágyság és a polgárság fölött is illetékességet kapott. Részt kellett vennie a megyei törvényszékeken, a peres ügyekkel kapcsolatban az idézés, kihallgatás, végrehajtás volt a feladata, így tényleges bírói (ítélkezési) feladatait fokozatosan kiszorították az igazgatási feladatok. A közigazgatásban intézte a birtokba iktatást, határjárást, az adóösszeírást, -kivetést, -beszedést. Összeírta a nemeseket a nemesi felkelések esetére. A járások kialakulásával annak vezető tisztségviselője a főszolgabíró volt, munkáját a járás egyes kisebb kerületeiben illetékes alszolgabírók támogatták.
  • Mivel a szolgabírók egyre kevésbé tudtak jelen lenni a köztörvényszékeken a 15. sz.-tól rendszeressé válik, hogy a nemesek maguk közül esküdteket választanak, akik a törvénykezés gyakorlati végrehajtásában a pártatlanságra letett esküjük alapján vettek részt, illetve a jegyzők(nótáriusok), akik az írott jog ismerői voltak, ésalapvetően az írásbeli munkát, valamint az azzal összefüggő feladatokat végezték. Mindkét tisztséget leginkább a fiatalabb, iskolázott nemesek látták el; és mindkettő „előszobája” volt a magasabb tisztség elnyerésének ˗ amit a pozíció „tiszteleti” ill. „tiszteletbeli” (azaz díjazás nélküli) megkülönböztetésének gyakori előfordulása is jelez.
Aki látja a tegnapot, az tudja, hogy a mát a holnap fogja követni. Csak aki tudja, hogy a mát őseinek köszönheti, az érti, hogy holnap a gyermekeinek ma lesz; és ez az ő jövője.