1822. márc. 11-én a székesfehérvári székesegyházban keresztelték. A 1836-ban 14 évesen a Pesti Magyar Színházban lépett fel először.
"szinművésznő, a nemzeti szinház nyug. tagja. Komlóssy Ferencz szinigazgató és Czégényi Erzsébet leánya, szül. 1825 körül Székesfejérvárt; szülei nem akarták a szinészi pályára nevelni, azért anyai nagyanyjához Czégényinéhez adták nevelésbe Miskolczra. Megtanulta a német, franczia s angol nyelvet, a zenét és rajzot. Szenvedélyét a későbbi olvasmányok hozták meg. Mint gyermek 1834-36-ban atyja társulatánál apró tánczszerepekben lépett fel; a drámában 1838 őszén Pesten Kuthynak Adrienne czímű szinművében lépett föl először, jelentéktelen gyermekszerepben. 1839-ben is föllépett néhányszor a fővárosi szinpadon. Majd később atyja igazgatása alatt Kolozsvárt, Kassán, Debreczenben, Győrött, Nagyváradon, és Szegeden szerepelt, mindig nagyobb sikerrel és kitüntetésekkel, bár játékstílusát sokan modorosnak tartották. 1844-ben Pesten a nemzeti Színházban ismét vendégszerepelt mint Parthenia a Vadon fiában. Ez alkalommal nagy tetszést aratott és 1845. június 20. szerződtetett a nemzeti szinházhoz. Legjobb szerepei voltak: Julia, Dobsa Gutenbergjében, Eyre Jane a Lowoodi árvában, a királynő Egy pohár vízben, Eliz Tamás bátyában, Cordelia Learben, Choisy kisasszony, Mari özvegy, Kövér L., Csak kitartásában, Obernyik Öregségében Didier Mari, Párisi rongyszedőben, Flóra, fiatal özvegy a Szökő évben"
Minden bizonnyal rá vonatkozik az alábbi információ:
"1848-ban Komlóssy Emma jutalomjátékaként a Nemzeti Színház mûsorára tűzte a “Fösvény”-t Erdélyi János fordításában."(a név nyilván sajtóhiba, mert ebben az időben K. Emma színésznő nem ismert.) Nem csak előadói, hanem drámafordítói tevékenysége is ismert.(Vas. Ujs.: Péntek. oct. 16. „Navarrai királyné regéi” vagy „A mi a hölgyeknek tetszik.” Történelmi vigj. 5 felv. Scribe és Legouve után francziából forditotta Komlossy Ida. "
Egressy Gábor szép műbírálatban dícséri: "Cordeliát ez alkalommal először személyesité Komlóssi Ida. Az ő játékában folyvást szép jelei tűnnek föl a szorgalmas önképezésnek, és műtanulmánynak. Az ő játékát üres majmolással nem vádolhatni; s valamint hiányai nem kölcsönzöttek, úgy érdemeiben sincs része magán kivül senkinek. Neki tiszta articulált beszéde van. Minden betühangnak megadja egész illetékét. És ki nyelvünket szépen beszéli: menynyire megrövidíti az utat, a tért, melly van a művész játéka és a hallgató szive között .. E. G. " [DÉLIBÁB NEMZETI SZÍNHÁZI LAP 1853-02-27
A színpadon azonban nem csak előadóként jelenik meg: Az ő fordításában mutatja be a Nemzeti Színház »A tenger és a szerelem hullámai«-t 1854. szept. 4-én,.[MAGYAR SZÍNMŰVÉSZETI LEXIKON]
Vas. Ujs. 1855. nov. 11.:" Komlossy Ida, szinházunk egyik kedvelt színésznője c napokban, édes anyjával együtt kholerába esett, s sok ideig aggodalmat gerjesztő fordulatponton állt betegsége, azonban hála az égnek s köszönet derék orvosainknak, most már életveszélyen tul van. Csak környezői legyenek annyi elővigyázattal, hogy ne tudassák vele édes anyja halálát, kit ugyanakkor temettek, midőn az ö betegsége jobbra fordult." (E hír azért is érdekes, mert alább 1856-ra datált párizsi útja vagy nem ekkor, vagy nem édesanyjával volt.)
Több tanulmányutat tett külföldön, így 1856-ban anyja társaságában Közép-Európa fővárosain át Párisba, a nagy művésznők tanulmányozása végett. Tapasztalatai, tanulmányai és bő olvasottsága a legműveltebb nők, a legöntudatosabb művésznők egyikévé tették.
1857. szept. 24-én ment nőül Kövér Lajoshoz.
A korabeli sajtó bőségesen kommentálja az eseményt:
[ VASÁRNAPI UJSÁG 1857-09-27] "Mult csütörtökön vezette oltárhoz derék irótársunk Kövér Lajos nemzeti színházunk kitűnő művésznőjét Komlossy Idát. Az irás szerint a házasságokaz égben köttetnek; ez bizonyára közel az éghez köttetett, — az olympon. A széplelkek feltalálják egymást; — ezúttal hozzá tehetjük, hogy a jó lelkek is."
[BUDAPESTI KÖZLÖNY 1857-09-25] "Kövér Lajos tegnap házassági frigyre lépett ismert színművésznőnkkel Komlóssy Idával. Termékeny vigjátékirónk már annyi embert összeházasított a színpadon, megérdemelte tehát, hogy ő se kerülje el e rózsalánczokat! "
Aztán nemsokára visszavonult a szinpadtól, hogy férje halála után egyetlen leánygyermeke Ilma( (keresztlevele szerint:Amália Szidónia *1858. jun. 25.) nevelésének szentelje életét. Visszavonulása nem volt teljesen önkéntes, mert a színház intendánsa 1863. dec 19-i levelében közölte vele, hogy a következő évadra nem kíván vele szerződést kötni. A sajtó védelmébe vette: "Kövérné Komlóssy Ida asszony még egyre panaszkodik quasi elbocsáttatása, azaz alsóbb fizetési fokra helyezése ellen. Mi a dolog érdemébe nem szólhatunk, de annyit kimondunk, hogy miután a nevezett művésznő 22 év óta tagja a színháznak, méltányos volna vele a dolgot úgy egyenlíteni ki, hogy a színháznál még egy pár évig maradhasson, addig legalább, mig a nyugdíjazásra kellő évszámot betölti. Ajánljuk az illetők figyelmébe. "[KOSZORÚ 1864-04-03]
A szerződésbontása és visszaszerződtetése körüli huzavona még egy darabig folyt, 1866-67 fordulóján végképp nyugdíjba vonult.
1868-ban a Nemzeti Színház nyugdíjegyesülete listáján 840 frt nyugdíjjal szerepel. Élete hátralévő éveiben különböző budapesti és vidéki színházakban vendégszerepelt.
Meghalt 1893. szept. 11. Budapesten 68 évében." Ekkor Budapest VIII. Sándor u 25. szám alatt lakott. Halálhírét a VASÁRNAPI UJSÁG [1893. szept. 17] közli: "( ...KÖVÉR LAJOSNÉ, szül. Komlóssy Ida, a nemzeti szinház nyugalmazott tagja, néhai Kövér Lajos színműíró özvegye, meghalt e hó 11-ikén, Budapesten, 68 éves korában. A negyvenes évek elején már játszott kisebb szerepeket, de nagyobb sikereit a hatvanas években, mint drámai színésznő érte el. Sokat vendégszerepelt a vidéken még akkor is, mikor már mint a nemzeti szinház tagja, nyugalomba vonult. Halálát egyetlen leánya, Kövér Ilma gyászolja, ki mint novella- és regényíró ismeretes."
Hamvait kétszer is áttemették:
"A mai nemzedék már alig ismeri Kövér Lajosné Komlóssy Ida nevét, pedig valamikor ünnepelt művésznője volt a Nemzeti Színháznak. Mindeddig jeltelen sírban pihent, míg végre most leánya, Kövér Ilma díszes emléket állíttatott sírjára. A síremléket ma leplezték le a kerepesi-uti temetőben, nagy közönség előtt. Számos színész, iró jelent meg s a Nemzeti Színház küldöttséggel képviseltette magát e kegyeletes ünnepen. Mihályffy Károly, a Nemzeti Színház tagja elszavalta Martos Ferenc alkalmi költeményét, majd Somló Sándor igazgató emlékbaszédet mondott Kövér Lajosnéről. Végül Kövér Ilma megköszönte édesanyja pályatársainak az ünneplést." [BUDAPESTI HIRLAP 1905-10-30]
1926-ban a kerepesi temetőből a farkasrétibe helyezik át: " (Kegyelet.) Ugy halljuk, most telepitik át a Kerepesi-ut melletti temető 49-ik parcellájából az ott pihent közéleti jelesek földi maradványát uj telekrészbe. Ez a 49-ik parcella nem volt szegény díszsírhelyek dolgában. Onnan készülnek átvinni Nagy Imrét, Szathmárynét, a Nemzeti Szinház néhai kitűnőségeit. Komlóssy Idáról, Kövér vigjátékiró nejéről, aki szintén ott fekszik díszsírban, eddig nem hallottuk, hogy szintén áthelyeznék, noha férje már annakidején áthelyeztette. Az áthelyezés csak januárban lesz esedékes, igy Kövérné K. Ida még nem késett le, de tudtunkkal meg kell a városnál folyamodni az áthelyezést. A folyamodás ez esetben természetesen a Nemzeti Szinház dolga, melynek Komlóssy Ida épen hőskorában volt jeles tagja. Remélnünk kell, hogy Hevesi Sándor halottaiban sem feledkezik meg az elődökről, akik megalapozták a szinház dicsőségét, melyet ö most jelenlegi gárdájával fenntartani iparkodik." [VASÁRNAPI UJSÁG 1926-04-24]
Levelei s költeménye a Hölgyfutárban (1849. 11. sz. Nyilt válasz Nagy Ignácznak, 1861. 55. sz. Nyilt levél a szerkesztőhez, 1864. I. 25., 27., 35. sz. Nyilatkozatai), a Pesti Naplóban 1854. 296. sz. költ.)
Kéziratban fordított szinművei: Limburgi vár, vagy a két fogoly, vígj. 2 felv. Marsano után (először Pesten 1847. nov. 29.), Délibáb, vígj. 3 felv. Bauernfeld után először Pesten 156. márcz. 12. Ism. Salamon F. a Budapesti Hirlap 62. sz., P. Napló 226. sz. Greguss és Tanulmányok II. 44. 1., M. Sajtó 64. sz., Scribe, Navarrai királyné regéi, Pesten 155. jan. 4., Kassán 1860. máj. 11. Grillparzer, Tenger és Szerelem hullámai először Pesten 154. szept. 4. Decourcelle Két testvér a népből Pesten 155. aug. 3., Kassán 161. okt. 26. W. Franul Janka, Tanácsnok leánya; Bauernfeld, Délibáb; vígj. 4 szakaszban Pesten 156. márcz. 12.; Mossolier, Ma anyámnál ebédelek, franczia vígj. 1 felv. Pesten 1860. decz. 20.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Barabás az Arczkép-Album II-ik kötetében, Pest, 1856.
Remény 1851. I. 112. l. arczk.
Jelenkor Encyclopaedia 191. lap.
Arczkép-Album, Pest, 1856. II. 14. l. arczk.
Danielik József, M. Irók II. 154. l.
M. Bazár 1893. 19. sz. (Faylné H. Mariska) és gyászjelentés.
Egressy Gábor 1853.febr.27-én a Lear király előadásáról írja: "Cordeliát ez alkalommal először személyesité Komlóssy Ida. Az ő játékában folyvást szép jelei tünnek föl a szorgalmas önképzésnek és műtanulmánynak. Az ő játékát üres majmolással nem vádolhatni; s valamint hiányai nem kölcsönzőttek, ugy érdemeiben sincs része magán kivül senkinek. Neki tiszta articulált beszéde van. Minden betühangnak megadja egész illetékét. És a ki nyelvünket szépen beszéli: mennyire megröviditi az utat, a tért, mely van a müvész játéka és a hallgató szíve között!"
Vas. Ujs. 1890. aug.17.:
"Komlóssi Ida, a legérdemesebb vidéki színigazgatók egyikének, Komlóssi Józsefnek(???) leánya, Székes-Fehérvárott született s előkelő nevelőintézetekben növeltetett, és pedig nem szini pályára, melyre csak utóbb nyert hajlamot. 1845-ik évben lett a nemzeti színház tagja, melynek ízlésével, nemes játékával, nőies finomságával a szende szerepekben első rendű tagjává lett. Már mint ilyen lőn neje a drámairodalmunk kárára oly korán elhunyt tehetséges Írónak, Kövér Lajosnak. Főbb szerepei voltak: Júlia, a lowoodi árva, a királynő az «Egy pohár víz»-ben, Cordélia, Choizy kisasszony, Didiéi- Mari a «Párisi rongyszedőben.» Francziából, németből több színművet fordított magyarra, melyeknek szintén ő játszta főszerepeit. Európa fővárosaiban sokat utazott, s tapasztalatai, tanulmányai és bő olvasottsága a legműveltebb nők, a legöntudatosabb művésznők egyikévé tevék. A nemzeti színháznak ő is nyugdijat élvező tagja."
|
documents (7)
Marriage :