A XV. század óta szokássá vált, hogy a földesurak egyes jobbágyaikat katonai vagy más szolgálataik fejében, esetleg pénzösszeg lefizetése ellenében, földesúri terheiktől részben vagy egészben felszabadították és így az egységes jobbágyosztályból kiemelték. Hasonló helyzetbe kerültek azok is, akik nemes nőt vettek feleségül, vagy paraszti apától és nemes anyától származtak. Különösen sok libertinus volt a földesúri mezővárosoknak iparosmesterséget folytató parasztjai közt. Akadt a szabadosok között az úr háztartásában szolgáló ember is.
A „szabadság” nem jelentett a jobbágyi kötelezettségektől való teljes mentességet. Gyakran a felszabadítást rögzítő irat maga is hangsúlyozta, hogy az aktus után a szabadosnak urát híven kell szolgálnia. A szolgálat általában a jobbágyokénál könnyebb, katonai vagy levélhordói szolgálat volt, de gyakran pénzszolgáltatás és robot is járult hozzá. A földtulajdon az úré maradt, és a szabadosi öröklési jog is erősen korlátozott volt. A szabadosi állapotot megszüntethették vagy másra ruházhatták. A királyi adó és dézsma alól a földesúri kiváltságolás az esetek túlnyomó részében nem mentesített.