1420-ban Kállói Lőkös János „Balkan birtokon lakó jobbágyait: Péter és Bertalan kovácsokat Kallo-i Lewkes Miklós familiárisai, Komlos-i András és Simon, György-nap táján uruk parancsára a Kalló birtokon tartott szabad vásáron fegyveresen kegyetlenül megverték és megsebesítették…” A per sokáig húzódhatott, mert az érintettek katonai szolgálata miatt azt Zsigmond1423-ban is elhalasztotta: 
" mivel híve, Kallo-i Lewkes Miklós fia: János, továbbá familiárisai:...  Komlos-i Symon in exercitum nostrum per nos auspice Domini versus partes nostras Trans­alpinas in próximo instaurandum sub banderio fidelis nostri Georgii episcopi ecclesie Transsilvanensis exercituantium more mennek, ezért pereik tárgyalásán nem lehetnek jelen. Megparancsolja tehát, hogy a mondottak pereit bírság nélkül  halasszák el mindenszentek (nov. 1.) nyolcadára."
1428-31 folyamán egy birtokvitában Vayay Ábrahám alispán és a szogabíró előtt tesz esküt Kallói Lökös Miklós ügyében: "Komlos -i Egyed fia: Illés, Ugrinus fia: István és Simon megyebeli nemeseknek ugyanerről van tudomásuk."
1458-ban az Ilosvayak megtámadták a Komlósiakat, és Miklós lányát, Ilonát az Ilosvai, a kisfaludi, az ilonczai, és a négyforrási birtokaiból hozománya kiadása nélkül elűzték. A Komlósiak (Ilona testvérei: Gergely és Tamás nagybátyjai :Imre és Mátyás, valamint nagybátyjainak az Ugrin-ágbeli unokatestvérei: Simon , Pál és András) panaszára Mátyás király vizsgálatot rendelt el.

1433-ban Dolhai Szaniszló panaszt tesz a Komlósiak: Ugrin fiai Szandrin(Sándor), Imre és (Kormos) János, valamint , Egyed fiai Simon, Éliás(Illés), András és Pál ellen hogy azok az ő beregvármegyei Sarkad birtokának Garai Miklós nádor itéletlevele alapján a leleszi konvent és Pazonyi Bereczk nádori emberrel együtt megállapított határjeleit lerombolták, és őt a házából kirekesztették. Zsigmond király meghagyja, hogy ez ügyben vizsgálatot indítsanak és Szaniszlót panasza igaz volta esetén a tőle elfoglalt földekbe visszaiktatni és a Komlósiak támadása ellen megvédeni tartoznak.
1430-ban,  1447-ben és 1455-ben jelölik királyi embernek.
Utódairól nincs ismeret.