Jellemző a reformkor sokszínű, pezsgő kultúrális életére, hogy a közismert írásos beszámolók (pl. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK) mellett a tárgyban a könnyedebb műfaj is megjelent. Ebből idézünk:

Thallóczy Lajos : Gúnyszó az 1832-33. országgyűlésre

Komlósy (Beregh).

Konkoly, konkoly vagy te frater!
Sivalkodó hangoddal,
Szép sorba jutást érdemelsz Füzeséry társaddal!
Szegény Beregh ! hát azért, hogy E kettő a föld pora,
Csak reád szállt-e főképen Az Istennek ostora !

                                        ...

A mostani dietának :

Ti Komlósy s Füzesséry,
Echói Ábrahámnak ;
Mit gondoltok? Ti bolondok,
Hisz ti csak lovai vagytok A nálatok huncfutabbnak,
A Vaji nevet tagadtnak,
A rósz lelkű Luskodynak.
Előbb ő lovagol elé Rajtatok a trón felé,
S majd ha jól lakott Ábrahám, Szedhetitek, mit hátra hány. Édes hazám szegény népe,
Most nyugodjál meg békével, Széchenyi s Károly képe Oltalmaz Wesselényivel,
Birnák ők ám pénzel, észszel,
S valaha boldog lészel!
 

                                                                                                           [Hazánk Történelmi közlöny 1886/5. füzet]