Lónyay Gábor  főispán elküldte Kazinczynak a László által elmondott ünnepélyes köszöntőjének Debrecenben  kinyomtatott szövegét (lásd: Munkái 1. tétel). Kazinczy ezt elolvasván az alábbi levelet küldte az általa korábban nem ismert  Lászlónak

Közli :[Hirnök 1844-01-25]

„Tek. főnotarius ur!

A Bereg vármegyei administrator s ungi főispán mélt. Lónyay Gábor ur tegnap adatá meg nekem azon beszédek nyomtatványát, mellyek Beregnek májusi ünnepén általa s mélt. alispán báró Perényi Zsigmond ur s a tek. ur által elmondattak. A tek. urnak semmi szüksége nincs az én javalásomra: de nekem tágithatatlan szükségem van elmondani a t. urnak, hogy én e beszédeken nem győzök eléggé álmélkodni. Gyönyörű azt látni, hogy nemzetünk valóban halad, és hogy tisztviselőink közt sokakat találunk, a kik lelkeiket tudomány által nemesitik. Örvendettem azon is, s nagyon örvendettem, hogy a tek. ur az országszerte ismert Perényinek azt a szép thrasybulusi koszorút fonta. Laudari a te laudatissimo viro nagy dicséret, s annál nagyobb, mert kiki tudja, hogy ez épen nem a hizelkedés, hanem a legtisztább érzet és igazság szava. Éljen sokáig, éljen a lelkes Perényi, s magasztaltassék mindig illy lelkes magasztalótól, mint a tek. ur.
Újságaink ezen ünnep felől hallgattak. Én ezen beszédekből kiirtam, a mit tanácsosnak ítélhettem, s ma küldöm fel a „Magyar Kurír“ kiadójának. Ezek az én jelentéseim többet érnek, mint ha azon ünnep pompája czifra színekkel festetnék.
Legidősebb fiam most leve Pataki tanulóvá s a legalsóbb classisban. Ha most lépne ki onnan, a t. urat fognám kérni, hogy vegye maga mellé, s engedje, hogy a tek. urat s a Bereg tiszteletes, mert tiszta lelkű, viceispányát példányává tehesse. Oh ha az én gyermekeimből is illy emberek válhatnának! De tegyük, a mi tisztünk, s a többit hagyjuk a nagy istenekre. Ha dolgaink a járt uton mennek, nem csüggethetünk el: az emberiség előre megyen, nem hátra. Mutassa be a tek. ur hiv tiszteletemet szeretett és tisztelt Thrasybulusának. Állhatatos tisztelettel maradok a t. urnak Széphalmon, jul. 28. 1821. alázatos szolgája Kazinczy Ferencz m. k.“